Felnevelnétek a húgotokat ebben az esetben? Örökbefogadnák őt még? Vagy jobb a vérszerinti családban?

Egy ilyen pici lány még nagyon édes, aranyos, könnyen meg lehet szeretni. És hát mégiscsak a testvéred, szerintem ne hagy magára, intézetben vagy nevelőszülőknél élni.

Fel fogod tudni nevelni, és később büszke leszel magadra, hogy megtetted. Ellenkező esetben (lehet csak később) állandó lelki ismeret furdalásod lesz.

Még olyan kicsi, szüksége van Rád :)

Sok sikert és kitartást!:)

En folneveltem a hugom.De halat ne varj mikor 21lett fejemhez vagta o csak egy vendeg gyerek volt nalunk a masik 2 mellett es szegeny o

Meg hogy neki jobb lett volna neveloszuloknel.

Pedig mindig a sajat gyerekeink ele tettuk ot.

Ha erre vallalkozol akkor szamits ra hogy halas nem lessz erte.

Csak akkor valald ha onzetlenul meg tudod tenni.

Erdekes modon a kamaszkorban ram haragudott ellenem lazadt es okolta a sorsat mindig azt nezte hol kap kevesebbet mint a masik ketto .

Nem volt konnyu.Most mar felnott es erti utolag a dolgokat de valahol engem okol azert mert edesanyank meghalt .

Figyelj, mivel többen laktok együtt, ezért valószínűleg nem lenne akkora teher a kislány, mert meg lehet beszélni, hogy ha te este elmennél, akkor a bátyád legyen otthon vele, vagy ha ők mennének el, akkor te. Vagy mikor ki megy érte, ki viszi stb. Sokkal könnyebb mintha egyedül laknál. A 18 éves húgod meg, ha van hely, szintén jó, ha oda menne, mert akkor elsősorban ő lenne a felelős, hiszen már nagykorú. Ettől még nem kell örökbe fogadni :) ez hülyeség. De mivel az anyátok olyan amilyen, lehet kezdeményezni, hogy nálatok legyen hivatalosan elhelyezve, és valakit kijeölnek nevelőszülőnek. Ez jó lenne ha a 18 éves húgod lenne. És akkor alapvetően az ő felelőssége lenne a gyerek. Tehát ha te összejössz valakivel, és külön akarsz költözni, megteheted. Esetleg anyagilag továbbra is támogatod a húgodat, de nem kötelező mindenhová neked vinni magaddal a gyereket.

Szerintem ez egy kivitelezhető jó megoldás.

06-32: Ha a szülei nem tudjak, vagy nem akarjak ellátni, nevelő otthonba kerül hosszabb vagy rövidebb időre, onnan pedig nevelő szulokhoz.

Ez nem igaz, nem tudom, honnan vetted. Előszőr is megnézik, hogy a családjából van-e olyan, aki alkalmas és vállalja, hogy neveli. Ez lehet nagyszülő, nagynéni, nagybácsi... Ha igen, akkor ő lesz a ygerek gyámja, és neveli. Az, hogy intézetbe kerül, ha nem válalljátok, az biztos. Az, hogy nevelőszülőkhöz, az nem, mert nagyon kevés a nevelőszülő. Valószínű inkább, hogy marad az intézet. Örökbeadásról nem ti döntötök, mert attól, hogy bekerül a gyerek intézetbe, nem válik örökbeadhatóvá, ha a szülő rendszeresen látogatja.

Szerintem vállaljátok, legalábbis én azt tenném. Nekem nincs testvérem, de ilyen tesókat elfogadnék, mint ti. Ha aszülők ilyenek, szép dolog, hogy összetartotok.

Lehet nem leszek népszerű a véleményemmel, de leírom. Nekem is nagyon érdekes családom van. Apám-anyám sosem volt normális, hárman vagyunk édestestvérek, de csak ketten nőttünk fel együtt, plusz az unokatestvérem. Vannak még féltestvéreim is, van akivel néha beszélek, van akivel ezer éve nem. Nekem ők ketten voltak a családom. Tesóm és unokatesóm. Hárman voltunk akik tényleg csak egymásra számíthattunk ki korunk óta, rengeteget köszönhetek nekik, olyankor voltak mellettem amikor senki más. A többiek gyakorlatilag nem nagyon érdekelnek. Lehet nem tűnik ez túl szépnek így leírva, de azon kívül, hogy van bennünk genetikailag valami közös jóformán nem is ismerem őket. Ennyi erővel a szüleimmel is törődnöm kellene, holott egyiktől sem kaptam soha egy kedves szót sem. A vér nem minden. Sőt a példám, a te példád bizonyítja a legjobban, hogy gyakorlatilag semmi. Egy normális családban lehet máshogy van, ezt még nem tapasztaltam. Annyit tudok, hogy én pl. nem akarok szülni, szerintem örökbefogadni fogok. Mert nem a vérségi kapcsolat köt össze két embert.

Csak emiatt ne vállald, ha amúgy nem akarod, mert úgy semmi értelme.

Még annyit, hogy nagyon szép és jó, hogy leírják, hogy nem leszel egyedül. Valóban nem most.

De mi van ha bátyádék egy év múlva közös gyereket akarnak? Akkor vajon ezt a gyereket fogják nevelni, pénzelni?

Ha húgod majd bulizni akar, összeköltözni valakivel, téged meg otthagy?

Ha te is akarsz egy családot, a pároddal lenni, ő sem akar egy kisgyereket a nyakába venni?

Legalább 15-20 évre lekötnéd magad ezzel a gyerekkel. A gyereknevelés nem arról szól hogy mindig van a gyerek mellett felügyelet. Ennél sokkal többet kellene biztosítanod számára

A mi családunkban évtizedekkel ezelőtt történt tragédia. Alkoholista férj megölte a feleségét, és utána öngyilkos lett. 4 árva maradt utánuk, de egyetlen gyerek sem került árvaházba vagy idegenekhez! A gyermekek az anya testvéreinek a családjaihoz kerültek, és minden hétvégén 1-1 családnál együtt volt a 4 testvér. Ma már mindannyian saját családdal, egzisztenciával rendelkeznek.

Igaz csak 25 éves vagy, és kívülállóként Te is tudnád mi a "HELYES" döntés. Érzed azt most is, csak tartasz a felelőségtől az ismeretlentől, a gyermekneveléstől ami számodra még ismeretlen terep. De gondolt át a másik oldalát a dolognak. Ha nem veszed magadhoz, ha elkallódik, vagy ha nagyon rossz körülmények közé kerül a kicsi, és talán végül még is csak hozzád kerül?!

Akkor mi szüksége volt a szenvedésre?

Illetve a lelkiismereted mit fogszóni hozzá? (az enyém üvöltene)

48F/3gyerek