Felnevelnétek a húgotokat ebben az esetben? Örökbefogadnák őt még? Vagy jobb a vérszerinti családban?
Nem kérdés. Még ha belegebednék is megpróbálnám felnevelni. Ráadásul te nem is vagy egyedül.
Azzal tudnám összehasonlítani, hogy ha bármi történne a bátyámmal és a feleségével, akkor szó nélkül vállalnám a kisfiukat.
Ő 3,5. Eddig nem nagyon volt szoros a kapcsolat, kb. félévente láttam tízpercekre, többnyire nem is emlékezett rám.
Most viszont 4 napot én vigyáztam rá, míg beteg volt és ennyi elég is volt a kötődés kialakulásához.
Az összes hisztije ellenére nagyon megszerettem és ő is teljesen megnyílt. Korábban annyira idegen voltam neki, hogy rám zárta az ajtót és elsírta magát.
Én gondolkodás nélkül magamhoz venném a kislányt! Még olyan kicsi,és gyámoltalan. Kire számíthatna,ha nem a családjára!?Ha a testvéreid gyerekeit magadhoz vennéd, akkor a saját húgodon miért gondolkozol?? Ahogy az egyik előttem szóló is írta, hogyha belegebednék akkor is megtenném.
Remélem helyesen döntesz,és lesz benned annyi emberség,hogy gondoskodsz a saját véredről, ha már a szüleire nem számíthat... :( Szomorú ilyet olvasni... :(
Szia!
Gyönyörű a kérdés, boldogsáág olvasni.Az élet persze nehéz, mindenkinek kijut bőven a bajból, de mennyire szép, hogy TI vagytok egymásnak a testvéreiddel, nem vagytok egyedül... Irigyellek.
Persze érzelmi alapon én is azt mondom, azonnal örökbe fogadnám. Ha jólértem, három fiatal felnőtt él együtt, és a kérdés az, hogy a kicsi ÉS a 18 éves húgod költözzön-e hozzátok. Igen?
Szerintem óriási dolog, ha így tudnátok öten együtt élni, együtt állni az élet viharaiban...Igazi család! A kicsi már 3 éves, óvodába járhat, innentől könnyebb, nem kell egész nap otthon lenni. Segítséget is lehet kérni, hisz nem vagytok felkészült szülők, hanem idősebb testvérek. Biztos támogat az állam is, ezt nem tudom, de a gyakorlatban, az otthoni teendőkben iis lehet segítséget kérni, pl. van az Otthon segítünk alapítvány. Kisgyerekes anyukáknak segítenek önkéntes gyakorlottabb anyukák a ház körül, a gyerekkel. Ha ők meghallják a sorsotokat, biztos fognak segíteni.
Tudod, az élet egyetlen kihívására sem állunk készen előre... amikor eljön,akkor növünk fel hozzá...
A kicsivel meg éppúgy össze fogtok forrni, mint négyen egymással, és mekkora megtartó erőlesztek egymásnak a későbbi életszakaszokban is!
Komolyan irigyellek kicsit: bár lennének testvéreim, akikkel így összetarthatnánk....
23:32..végre valaki, aki velem ért egyet!
23:21..akkor mindenképp vonjuk le a konzekvenciát..a nevelőszülők agyonverik a gyerekeket..gratulálok
és akkor mi van azokkal, akiknek nem lehet sajátjuk és évek óta minden álmuk, hogy végre megkapjanak egy kisgyereket. tőlük is vonjuk meg az esélyt az előítéletek miatt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!