Milyen a viszonyod az unokatestvéreiddel?

Mind lányok és fiatalabbak nálam.

Nem tartjuk a kapcsolatot egyáltalán.

Talán 10 éve találkoztunk utoljára. Önszántunkból soha.

A miénk egy igen fura család. Anyu részéről 4 unokatesómról tudok, de ebből kettőt soha életemben nem láttam. A nagyszüleim, anyu születése utána 1-2 évvel elváltak, nagypapám második házasságából is született egy gyereke, illetve harmadikból is. Egyik részről van 2 kislány, másik családnál nem tudom mi a helyzet, nagypapám teljesen kivonult anno anyu életéből és amikor újra egymásra találtak (akkor már mi is 1-3 évesek voltunk tesómmal), anyunak a féltesóival semmilyen kapcsolata nem lett. A nagyim második házasságából is született anyunak egy öccse, vele jó viszonyt ápolunk és az ő két gyerekével vagyok én jó kapcsolatban.

Apu felőli család még bonyolultabb, azt el sem kezdem magyarázni. Apunak két testvére volt, egyik tesónál egy gyerek, aki már tini volt, amikor születtem, túl szoros kötődés nem alakult ki és a világ másik felén laknak, illetve másik testvérének volt vagy négy házassága, fogalmam sincs hány gyereke született, kettőt ismerek, egyel évente találkozunk is (külföldön élnek), jóban vagyunk, de a gyerekei olyan idősek, mint én, tehát inkább velük ápolok jó viszonyt. :) Mindent összevetve "édes szálon" egyetlen egy unokatesóm van.

Én sem tartom a kapcsolatot az unokatesóimmal.

Mikor kicsik voltunk és a nagy család összejárt, addig jó volt minden, majd mindenki ment középiskolába/egyetemre és szétváltak útjaink. Egy ideig próbálkoztam, beszélgettünk.. de nem igazán ment. Mostanában a legtöbb köszönni sem tud, úgy megy el mellettem (és a testvéreim mellett) mintha nem is ismerne.

nekem 1 db van, egy lányzó. Öcsémmel egyidős, 25 éves lesz nyáron. Nekem júniusban volt az esküvőm. Na mármost én februárban kezdtem el hívogatni mindenkit, hogy vinnénk a meghívót. Őt kb. ötödjére értem el. Nem voltunk rosszban egyébként, csak rég találkoztunk. Na szóval egyszer elértem, elmondtam, mit szeretnék. Ok, majd szól. Onnantól kezdve sohasem vette fel a telót. A férjem meg tudná mondani, kb. 40-50szer próbáltam hívni, reggel 6-kor, napközben és este 10-11 óra fele is. Írtam emailt neki, az anyjának, írtam fészbukkon, iwiwen, küldtem sms-t. Már kínomban leírtam, hogy miért keresem, csak az időpontot nem írtam meg, nehogy beállítson hívatlanul. Semmi reakció. Utolsó próbálkozásként 1 hónappal az esküvő előtt írtam, hogy ha szeretnének jönni, mi az utolsó időpont, hogy visszajelezzenek. Még azt sem mondták, hogy nem jönnek, pedig jobban esett volna.

Azóta nem beszéltünk, még nyáron írt egy emailt, hogy mennek velencére, nincs - e kedvünk velük menni? nem volt. Aztán ősszel úgy volt, hogy öcsémék elválnak, erre unokatesóm anyja felhívta apámat, hogy mi van öcsémékkel, mert látta fb-on, hogy mi a helyzet, és érdekli. Megkérdeztem apám, hogy rólam esett -e szó? Természetesen nem, még csak azt sem kérdezték meg, hogy élek-e. Na mondom, bekaphatják.

Borzasztó rosszul esett. Nem az, hogy nem jöttek, hanem hogy még arra sem méltattak, hogy válaszoljanak. Pedig nem voltunk rosszban, sőt az eljegyzés után felhívtam őt, elmondtam, hogy szeretettel várom majd az esküvőre, még viccelődött is, hogy milyen ruhában jön. Erre fél évre rá még csak a telót sem veszi fel.

Azóta semmilyen viszonyban nem vagyunk.