Milyen a viszonyod a családoddal?

Jó. Vannak összezörrenések, de megoldjuk.

Miért változtattam volna rajta? Nem kellett. Szerencsére eléggé toleráns és nyitott, nem mindenben értünk egyet, de nem nagyon szól bele a dolgaimba. Plusz ész érvekkel meg lehet győzni. Ez igaz volt akkor is, mikor tinédzser voltam.

24/n

Nekem anyukám 13 éves koromban meghalt, most 23 vagyok.

De hogy milyen volt: néha ilyen, néha olyan. Kiskamasz voltam, akaratos, gyakran veszekedtünk. Máskor meg jóban voltunk és bújós voltam. Összességében egyébként jó, hiányzik is nagyon.

Másokkal: a féltesómmal 3 éve nem találkoztunk, másokkal jó.

anyummal nagyon jól kijövök. tulajdonképpen ő a családom. sajnos a nagyszüleim meghaltak, őket is imádtam, a mai napig fáj, h már nem lehetnek velünk...

kamasz koromban persze voltak nagy balhék, feszegettem a határokat, de anyum tudta kezelni, és nem tiltott mindentől kategorikusan. volt tekintélye, pofátlan sosem voltam vele, csak épp lázadtam. :)

már rég nem élünk egy háztartásban, és amin mostanában sokat gondolkodok, hogy már nem is tudnék. nagyon különbözőek lettek a szokásaink takarítás, rendrakás szempontjából, ami abban merül ki, h én kicsit rumlisabb vagyok :) ezen veszekszünk mostanában, ha átjön, h micsoda malacólban élek. pedig nem, csak ő kicsit maximalista :P

25L

Jó a viszonyom.

22/N

Szeretem anyukámat, ő is engem. Jó a kapcsolatunk, nagyon megértő, én is próbálok toleráns lenni (szerelmes...), de persze vannak viták. Főleg mensi előtt mindketten elviselhetetlenek vagyunk, azok elég nehéz napok:) De mindent összevetve jó a kapcsolatunk.

Húgommal szintén, mostanra már nagyon jól megértjük egymást. Régen soknak tűnt a korkülönbség (4év) ezért rengeteget veszekedtünk, de mostanra már mindent meg tudunk beszélni egymással, és nagyon jól kijövünk:)

Apám egy alkoholista, ha józan, akkor imádom, de mivel most nagyon paraszt volt velem, ezért ismét "soha többet nem beszélek vele" fázisban vagyok, úgyhogy szóra sem méltatom.

18L