Milyen a viszonyod az anyósoddal?
Nekem siralmas.
Tipikus fiús anya, mindemellett eléggé konzervatív, szerinte a nőnek a konyhában a helye, és kuss a neve.
Egy darabig a szülőknél éltünk a párommal, persze külön épületben (amit a páromnak építettek még anno, hogy ott tartsák és tovább vigye a családi vállalkozást). Én nem éreztem jól ott magam amiatt, hogy sokat ingáztam Pestre, mert marketingesként csak itt találhattam munkát. Persze emllett rendet tartottam a "portánkon", sőt, még anyósnak is segítettem a házimunkában, mert tudtam, hogy sok muka van a vállalkozásuk miatt. Soha sem köszönte meg.
Aztán megromlott a viszonyunk, bírálta anyukámat (aki elvált, mikor még 2 éves voltam), szerinte mi kette nem is voltunk igazi család...Pedig pont anyós az, aki nem bírálhatja, megnézném, ő végig tudta volna-e csinálni mindazt, amit anya a két diplomámig. És a kötelék köztünk ezerszer erősebb, mint a párom és a szülei között. Vagy a szülők között, őket csak a vállalkozás tartja össze.
2 hónapja elköltözünk a párommal Pestre. Most nyugi van, a kötelező udvariassági körökön kívül nem szándékozom többet érintkezni vele, míg ő nem nyit felém.
Tudom, nem várhatom el, hogy bocsánatot kérjen, ahhoz túl büszke (bár nem tudom mire, nem egy mintaanya).
De van esély rá, hogy valaha is megenyhül az irányomban?
Ő kezdte az ellenségeskedést, sokszor megbántott. Én is büszke típus vagyok, és én nem is szorulok rá az ő segítségére. De azért jó lenne, ha lesznek unokái, akkor őszinte érdeklődést tudna mutatni.
Ti is jártatok már hasonló cipőben?
Kíváncsi volnék, ki hogy kezeli ezt a helyzetet.
Szia! Én alapból tartom azt, hogy anyóstól olyan messze kell költözni, hogy házipapucsban ne tudjon átmenni:P S akármennyire jóban vagyunk, leszünk ez érvényes az anyámra és az anyósomra is. Mi nem költöztünk még össze, egyetemisták vagyunk, de eléggé ismerem már az anyósomat. Ő engem soha nem bántana meg, ha másképp gondol valamit akkor azt max a fiának mondja el, nekem nem szokott haragsokodni. Egyébként a párom anyukája nagyon vallásos, úgyhogy aszerint is él "szeresd felebarátodat mint magadat". Ő mindig mindenkinek csak ad... Gondolom azért esküvő után megváltoznak a dolgok, de 150 km-re leszünk, ami elég, hogy elkerüljük a házipapucsos dolgot:D
21-L
Pocsék a kapcsolatunk, pontosabban csak volt, mert állandóan b@szogatott, nehezen jött össze a baba, és emiatt. Minden napomat pokollá tette, h bár nem laktunk együtt, de közel lakik hozzánk, és minden alkalmat kihasznált, mikor a párom nem volt otthon, h eljöjjön, és közölje velem, h jobb lenne, ha elhagynám a fiát, mert nekem úgysem lesz gyermekem( orvos ilyet soha nem mondott). Próbáltam először megmagyarázni neki, h mindent megteszünk, h legyen. Aztán inkább elviseltem a "látogatásait". De addig piszkált a végén, h már nem tudtam tűrni. Szó szerint kituszkoltam az ajtón, és közöltem vele, h többet soha nem akarom látni. Azóta még csak nem is köszönök neki. Most pedig eszi a kefét, mert várandós vagyok. Próbálkozik most már, de eljönni nem mer most sem. Én meg úgy döntöttem, csak szenvedjen, én nem megyek oda hozzá! Akkor sem, ha már megszületik a babánk. Megvárom, amíg ő jön. Aztán szerintem lesz egy kevésbé kellemes beszélgetésünk is. Aztán meglátjuk. Sok jóra nem számítok, majd keres valami mást, amibe beleköthet, mert ilyen típus. Hidd el jobb sosem lesz, csak rosszabb. :-(
24+4 hkm
Sajnálom kedves utolsó, tényleg nem lehetett könnyű. Ehhez képest az én gondom kismiska..
Bár amikor az az ominózus vitánk volt, én a fejéhez vágtam, hogy ha lesz unkája, nem fogom elhozni. Ő meg azt mondta, ne is vigyem, nem kíváncsi rá.
Tudom, hogy nekem sem így kellett volna viselkednem, de az, amit anyuról mondott, nagyon feldühített. Az booszant, hogy ő bírája, amikor felnézhetne rá.
Megtudtam a férje tesójától, hogy mikor a párommal várandós volt, végig cigizett...
Akkor ő ne bírálja az én anyukámat, aki maximális tiszteletet érdemel, még tőle is.
Az én anyósom is egyszerű látásmódú, neki vagy jó valami, vagy nem. Nincsenek átmenetek. Képtelen a gondolatait kifejezni, még a saját férje előtt is (van, hogy a férjével hetekig! nem szólnak egymáshoz).
A párom húga sem véletlenül ment ki Angliába. Amellett, hogy itthon nem tudott elhelyezkedni, még az anyja is az őrületbe kergette sokszor.
Az a nő senkivel sem jön ki jól, még a saját testvérével sem.
Akkor én nem is tudom, hogy mit vártam...
Hogy milyen a viszonyom az anyósommal? Némi humorral és sarkítással idéznék neked egy filmklasszikust:
"Amikor Cingár szaxizik, mindig megmozdul bennem valami... egy érzés... hogy megfojtom, vagy valami... " (Üvegtigris c. film)
Van még kérdés?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!