A megélhetés és a jó munka fontosabb, vagy a szerelem?

26 éves vagyok, és fogalmam sincs, merre lépjek. Egy éves párkapcsolatban élek. Én a főiskola bejezése után nagyon messze kerültem a lakóhelyemtől, hogy szakma beli munkát kapjak. Tisztában voltam vele, hogy az albérlet fizetése miatt ez anyagilag nem éri meg, de úgy voltam vele, bevállalom egy évre, mert valahol muszáj szakmai tapasztalatot szerezni.

Közben megismertem, és megszerettem itt egy szintén 26 éves fiút. Neki ez a szülővárosa, itt dolgozik, és a szüleivel él. Én tulajdonképp miatta maradtam itt egy éven túl is, most már 1,5 éve, hogy itt dolgozom.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez hosszú távon nem tartható állapot, anyagilag. A mindennapi megélhetés nem okoz problémát, viszont félretenni így a keresetemből érdemben nem tudok, és ez nem is olyan munkahely, ahol belátható időn belül emelkedne a fizetésem. Más munkahelyet keresni úgy érzem, idegen városban nincs értelme, mert ha továbbra is magam tartom fent a keresetemből és albérletet fizetek, szintúgy nem tudok érdemben félre tenni.

Ha haza költöznék, és anyukámmal laknék, neki nem kellene beleadnom a költségekbe, akkor szinte teljes egészében félre tudnám tenni a keresetem. Szeptembertől úgy néz ki, lesz is szakmabeli állás otthon, amit megpályázhatnék, olyan területen, amiben szívesen is dolgoznék.

A kérdés, hogy mi lesz így a kapcsolatommal? Az otthonom nagyon messze van, a távkapcsolat pedig szerintem nem kapcsolat.

Ha a párom kapna munkát az én környékemen, nálunk lakhatna, helyünk van otthon bőven, és anyukámat nem zavarná.

De elvárhatom-e tőle, hogy egy lány kedvéért feladja az eddigi életét? Barátai itt nincsenek, de itt van a családja, a munkája (bár a jelenlegi az enyémhez hasonlóan neki sem fizet sokat), és egy kis hobbi gazdaságuk földdel, ahol nagyon szeret tenni-venni.

Én náluk nem lakhatok, a szülei nem engednék, meg én sem lennék képes anyukájával harmonikusan egy háztartásban élni, tehát nem is szeretnék. Neki saját lakásra még nincs pénze, és belátható időn belül (3-4 év) még nem is lesz. Ha együtt költöznénk albérletbe, azt se érzem megoldásnak, mert akkor egyikünk sem tud pénzt félre tenni.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Szeretem őt nagyon, nagy problémáktól mentes, kiegyensúlyozott kapcsolatunk van. De tudom, hogy hosszú távon nem bírok így létezni, hogy tulajdonképp a semmiért dolgozom, mert így félre tett pénzem nem lesz, családot viszont egyszer én is szeretnék.