Se veled-se nélküled szerelem, vagy megbecsülés és barátság?
Döntenem kéne már, évek óta tipródom tulajdonképpen.
Az egyikükbe szerelmes vagyok, nem tehetek róla, imádom... de ambíciótlan, sértődékeny és nem igazán becsül annyira, mint amennyire szeretném. Én tettem a kapcsolatunkért és érte kategóriákkal többet, ráadásul egzisztenciálisan katasztrófa! Nem tudom, csak a szerelemre lehet-e családot alapozni úgy, hogy az egyik fél kb nullát tesz az egészért? A másikukkal nincs pillangórepdesés, de a tenyerén hordoz, szorgalmas, nyugodt és az eszével olyan szinten keres, hogy szégyen lenne leírni ebben a mai világban a havi összegét. Értékrendünket tekintve közel állunk, de szegénybe nem vagyok szerelmes... lehet-e erre családot/életet alapozni?
Az elsőnél az fogja megölni a kapcsolatot, hogy te semmit sem kapsz vissza abból amit adsz, és a szerelem előbb-utóbb elmúlik, de nem fogod tudni szeretni, nem fogsz tudni fölnézni rá, mert te is írtad, egy katasztrófa az élet számos területén.
A másikkal azért nem lesz tartós a kapcsolat, mert mindig hiányozni fog az életedből a szerelem, a szenvedély, és keresni is fogod ezt előbb-utóbb.
Talán neked egy harmadik személy lenne az ideális, aki esetleg nem annyira tehetős, mint a második jelölted, de sokkal életrevalóbb az elsőnél, tehát valakiben meg fogod találni az arany középutat.
Ha mégis ebből a kettőből kellene választani, akkor én a másodikat választanám, mert nincs az a szerelem, ami nem múlik el egy semmirekellő ember iránt. Erre családot alapozni oltári nagy butaság és felelőtlenség lenne.
Második. Én ugyanebben a helyzetben őt választottam. Szó nem volt szerelemről, de szerettem, tiszteltem, elismertem. Végigkövettem, mit csinált az évek alatt, csodálatos ember.
Tulajdonképpen azért váltottam, mert az már nyilvánvalóvá vált, hogy az elsővel nincs közös jövőnk, hát akkor próbáljuk meg őt. Nyitásnak rögtön összeköltöztünk (rég ismerjük már egymást, mire várjunk?)
Néhány hónapig dilemmáztam, egy idő után elkezdett nem érdekelni a dolog. Ő is elmondta, hogy nem szerelmes belém, de tudja, hogy ideális nő lennék mellé. Nem mondom, hogy jólesett, de korrekt volt.
Aztán azt vettem észre, hogy szép lassan egymásba szerettünk. Közös dolgokat csináltunk, egyre inkább összekötöttük az életünk, egyre intimebb lett a kapcsolat, és most már a másik felünknek tekintjük a másikat. Egymásba szerettünk. Nincsenek pillangók, nincsenek nagy érzelmi hullámzások, de van helyette rengeteg nevetés, boldogság és olyan mély szerelem, ami csak két ennyire passzoló ember között elképzelhető.
Nagyon boldog vagyok, hogy őt választottam.
Hány évesek vagytok? Mit jelent, hogy egzisztenciálisan katasztrófa? Miért szereted? Most melyikükkel vagy? Nem igazán értem...
Az első akar egyáltalán veled élni?
El tudom képzelni,hogy az első pasi milyen,ugyanis sajnos hasonlóba én is belefutottam.Tegyél le róla,mert soha nem fog téged annyira értékelni mint ahogy megérdemelnéd,és kölcsönösen tönkre tennétek egymást.
Én a második úriembert javasolnám.Jól bánik veled és szeret,akkor mi kell még?Lehet,hogy hamarabb beleszeretsz mint gondolnád.Sok nő ölni tudna egy ilyen férfiért.
Negyedik, én is voltam hasonló helyzetben, de két helyzet sem ugyanaz. Én tudtam, hogy nem fogok beleszeretni abba a bizonyos barátba, a másikkal, akibe pedig szerelmes voltam, tudtam, hogy nem fog működni a kapcsolat. Úgyhogy én egyiket sem választottam és később találkoztam valakivel, akivel egymásba szerettünk és jövőt is tudunk együtt alapozni. Én pl. már tudom, hogy megbántam volna, ha akkor a barátot választom, akibe nem voltam szerelmes. Ezért nehéz itt tanácsot adni, mert két ember és két helyzet sem teljesen egyforma.
2-es voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!