Most hogyan tovabb? Miert csinaljak ezt?
Most leszek elsoeves egyetemista, ahogyan a parom is, 19 evesek vagyunk, ket eve vagyunk egyutt...sajnos ugy hozta a sors, hogy ket kulon varosba kell menjunk(egyik egyetem nincs ott, ahol a masik van es forditva..) igy 150 km a tavolsag a ket varos kozott...nehez dontes volt, de mindkettonk erdekeben ez volt a jo valasztas, szerintunk...
A bokkeno az, hogy mindket csalad(az enyem es a parome) biztattak, hogy jo dontest hozunk...hamarosan koltozunk es most kezdi edesanyam, hogy nem "enged" le a paromhoz, arra hivatkozik, hogy nincs penz(pedig ha megkeresnem a penzt akkor is ezt mondana, illetve azt, hogy akkor azt a penzt tegyem ferre masra) Szerinte az, hogy hetente kethetente talalkozzunk folosleges penzkidobas...es a parom anyukaja is hasonloan gondolja...most akkor mit csinaljak? ha nem talalkozhatunk 2 hetente legalabb, akkor nemtudom mi lesz velunk, hiszen eddig mindennap talalkoztunk...imadjuk egymast...miert fordult ellenunk anyukam? erzem, hogy mindenkepp valami nem tetszik neki...ha megemlitem, hogy nekem lesz penzem menni a paromhoz(eloteremtem), azt mondja,hogy azzal mar majdnem johetnek hazaig is, persze ha hazaig jonnek akkor az annyi, hogy fel napot tudok itthon maradni es a baratomat akkor szinten nem lathatom...nemnagyon szokdohetek, hiszen a lakast kajat mindent edasanyamek fizetik...de en igy keptelen vagyok boldog lenni:( es ez ot egyaltalan nem erdekli....\\
maskulonben szereti a paromat, kifogastalan vele, nemertem akkor miert faj?
Én úgy látom, anyukádnak gondjai vannak az elengedéseddel. Konkrétan féltékenynek tűnik. "azt mondja,hogy azzal mar majdnem johetnek hazaig is" -ez nagyon erősen erre utal. Tehát nem ellenetek fordult, hanem csak önző szempontjai is vannak, amik most nem férnek össze a Tieiddel. Ez van, most jött el ennek az ideje, szeretni nem muszáj, de túl kell rajta esni. Neked is, neki is.
A másik, ami eszembe jutott az, hogy a szülők érvei és tapasztalatai olykor olyan messze esnek a gyerekekétől, hogy képtelenség megérteniük egymást. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyik fél ne szeretné a másikat, hanem nincsen már közös nyelvük erre. Például, ha tévednék és mégsem csak sima féltékenység lenne, akkor az is egy lehetőség, hogy csak a felszínen nincs kifogás, de valahol a mélyben azt remélte anyukád, hogy a távolság majd elválaszt titeket. Én ezt semmiképp nem tudhatom, annyit azonban igen, hogy 19 évesen már elkövetheted a magad "életre szóló" hibáit. A szülőknek (nekem is) sok bajuk van azzal, hogy féltik a gyerekeket a hibáktól. Te már túl vagy azon, hogy a hintáról való leeséstől féltsenek, most a "rossz" párválasztás ideje van itt. :D
Mindenképpen a magad életét Neked kell élned. Ez a mostani nehézség csak egy a hosszú sorban, ami még jön. Biztosan megoldódik valahogy, ahogy majd a többi is. Ezért azonban felesleges a szüleidet hibáztatnod, vagy azt várni, hogy Ők változzanak, változtassák meg a véleményüket. Az életed a Tied, Te éled. Ebbe mostantól beletartozik az ilyen helyzetek önálló megoldása is. ;)
KEdves utolso valaszado! Valoban...ravilagitottal a lenyegre, belul en is ezt ereztem, csak nem tudtam igazabol kimondani...valoban a feltekenyseg az igazi ok...nagy valtozas ez az eletukben, es hiszem, hogy nem az a legjobb megoldas, ha ellenuk fordulok, viszont a paromat nem akarom elvesziteni, mi tobb 3-4 ev mulva szeretnek a felesege lenni...
nem hiszem, hogy remeli, hogy szetmegyunk, mert szereti a paromat es buszke ra, csak valahogy ez olyan nagyon furcsa. koszonom a valaszod!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!