Milyen embernek tartod magad?

"Aki fallal veszi körül magát,azt nem lehet megbántani,sem megsimogatni!"

Ez vagyok én.

Azért kell az a jó magas fal, hogy megvédjen engem ebben a rút világban. Annyi rossz, képmutató, hazug ... ember van a világon, hogy muszáj . Tudom, így lemaradok egy csomó jó dologról, meg pár csodálatos barátságról, de úgy érzem, nem mutatkozhatok meg mások előtt, mert esetleg kigúnyolnának az érzéseim miatt, ezért nyilvánosan nem is vállalom fel azokat.

Nagyon kevés barátom van, de ők mindennél fontosabbak.

Alapból jó ember vagyok, akik ismernek, tudják. Aki meg nem ismer, gondol amit akar.

Kicsit magányos vagyok, de jó hogy ott van az a fal, mert aki megpróbál átjutni rajta, annak tényleg fontos vagyok, kellek.

Nehéz eset vagyok.

Túlzottan erkölcsös és kemény szabályokat állítok fel, amiknek ha valaki nem felel meg, akkor nagyon hamar kiiktatom az életemből. Barátaimat egy kezemen meg tudom számolni, mert a felszínes érdekbarátságok nem érdekelnek, a valódi barátságok pedig iszonyú ritkák. Jóindulatúnak tartom magam, de ha valaki szemét velem, azzal én is nagyon szemét tudok lenni. Nagy hibám (legalábbis mások hibaként vetik a szememre) hogy ha valaki nem szimpatikus, arról nem veszek tudomást. Nem értem, ez miért baj, inkább játsszam meg magam, mint a legtöbb ember?

Az őszinteségem egyszer a sírba visz, sosem tudom tartani a számat, ha valami nem tetszik.

31/N

Szerintem jóval több jó tulajdonságom van mint rossz. Volt már hogy megkérdeztem erröl a férjemet és a legjobb barátnömet is és nem is igazán tudtak mondani rossz tulajdonságot. A férjem tudott 1-2 olyan hozzáállást dolgokhoz ami öt kicsit bosszantja néha. De ez sem komoly.

Szerencsére nagyon könnyű természet vagyok, és kellőképpen letudom "sz.rni a hétköznapi bosszuságokat amik pl a legtöbb stresszes helyzetet okozzák az embereknél. Ez egy jó dolog szerintem mert rengeteg energiát és negativitást okoznak ezek a bosszuságok és közben semmi értelmük mert nem lesz jobb attól ha dühöng rajta az ember. Talán ez az aminek a legjobban örülök hogy ilyen vagyok.

Őszintén?

Makacs vagyok és önző. Nem szeretek osztozkodni semmiben. Szeretem, ha úgy mennek a dolgok, ahogy én akarom, de túl gyenge vagyok ahhoz, hogy vezessek, így inkább manipulálok. Lusta vagyok, mindent az utolsó pillanatra hagyok, és soha nem tanulok a hibáimból.

Ugyanakkor szeretek nevetni, vidám lenni, és nagyon toleráns vagyok. Az irigységet kiirtottam az életemből. A mottóm az, hogy mindenki éljen úgy, ahogy akar, amíg nem okoz másnak kárt vele.

2 eve jarok terapiara...hahaha ezzel mindent elmondtam?

Jo alkalom, hogy megismerhessem magam es oszinten nagyon nehez olykor szembe nezzek magammal. Kulonosen a vedtelensegemre gondolva es a bizalomra amit megbizhatatlan emberekbe vetettem. Tudatosan sose artottam senkinek, nem elvezem masok szerencsetlenseget, egyutt orulok masokkal. Nagy a turokepessegem de ha becsuktam egy kaput soha nem nyitom ki ujra.

Ugy erzem alapjaban veve pozitiv ember vagyok, nagyon alacsony onbizalommal ami megoli a kreativitasomat es mindent ami elobbre vinne. De dolgozom rajta, hogy ne igy legyen!

kb az ellentéte vagyok annak, amit mutatok magamról.

Mások azt gondolják rólam, hogy bunkó vagyok, és beképzelt.

Ez azért van, mert valaha, ha kedves voltam az életben valakivel, megelőlegeztem a bizalmat, az egyből a fejemre szállt, átbaszot, stb.

Ezért, kezdetben tartom a távolságot, másokhoz teljesen tárgyilagosan állok, nem jópofizok, annyit beszélek, amennyi szükséges.

Egyébként, jó tulajdonságomnak tartom, hogy kitartó vagyok, és mindíg túl tudok jutni a felmerülő nehézségeken.

legalábbis eddig így esett, remélem ez töretlenül fennmarad majd.

Én is türelmetlen vagyok am az emberekhez, nem érdekelnek a hétköznapi hülyeségek, ami azt illeti. Sem a rinyálás.

25N