Ragaszkodó vagy "elengedő" embernek tartod magad a baráti kapcsolataidban? Miért érzed helyesnek a hozzáállásodat? Elítéled/furcsállod a másik gondolkodásmódot? Légyszi írd meg a korod és a nemed is!

Hát igen, a barátok jönnek, valóban betöltenek egy bizoynos szerepet, aztán elmennek... Ez így jó. Nem is tudnánk számontartani annyi barátot. Elég , ha jó szívvel tudunk a régiekre gondolni, vagy esetleg néha találkozunk.

Ragaszkodó vagyok és megválogatom a barátaimat. Nem tartok "átmeneti vagy időkitöltő barátokat", azokat, akikkel csak felszínesen vagyok jóban, nem barátnak hanem ismerősnek, hallgatótársnak vagy jófej kollégának hívok, akikkel el tudok beszélgetni, mert közös bennünk valami. Talán ebből adódóan is mindössze 2 igaz barátom van, de számomra ezerszer többet érnek, mintha lenne 7-8, akivel nem (szívesen) osztok meg nagyon személyes dolgokat :) Szóval szerintem igen is fontos megtartani azokat a személyeket az életedben, akikkel egyszer már barátságba kerültél :)

Nekem inkább barátaim vannak, nem szeretem a felszínes kamubarátságokat. Egy darabig azt hittem, engem csak elviselnek, mert sokszor idegesítő tudok lenni, de azért benne vagyok minden hülyeségben. Viszont amikor megbuktam döbbentem rá, hogy mennyire fontos voltam nekik, és ők nekem. Még mindig mondogatják, hogy hogy lehettem ilyen barom, hogy nem tanultam, és nagyon sajnálják. Persze én is, de a kapcsolatom nem szeretném megszakítani senkivel sem, mert nagyon jó emberek.