Szerintetek hülyén gondolom?

Hasonlóan gondolkodom. Soha nem akartam a semmire szülni. Láttam a meggondolatlan tesómékat és ezt nem akarom. Nekünk már megvan a ház a kocsi, a viszonylag jó munkahely,nincs hitel de még 2-3 évig még biztos nem akarok.

Viszont a márkás ruhákkal nem feltétlen értek egyet.Arra hogy a gyerek lerúgja jó lesz az olcsóbb is.főleg amikor úgy nő mint a gomba.

Nekem még az is feltétel, hogy eljárhassak magánrendelésre az általam választott nő dokihoz, illetve szeretnék levetetni az őssejtet is.Nem úgy akarok szülni, hogy akihez kerülök alapon. Szóval mi tudatosan tervezzük a gyerekvállalást. Dolgozom, már van pár évem és így pénzt is fogok kapni nem csak 20 ezret mint sokan. Már belevágtunk egy olyan dologba is amivel akkor is jutunk pénzhez ha én nem dolgozom. Így a keresetem nem esik ki.De még nem akarok szülni.

25/N

Nagyon szép tervek, tényleg! Én is valahogy így gondolkodtam gimnazistaként, azt hittem, hogy lediplomázom, dolgozok annyit, hogy legyen gyedem, összeházasodunk, s jöhet a baba.

Igen ám, de minden kapcsolatom véget ért, kb. 1 év után. 23 évesen teljesen kibuktam, mert azt hittem, hogy ilyenkor már lesz állásom, férjem. Nem lett... Takarítani jártam és vasaltam, hogy ne a szüleimtől kelljen pénzt kérnem, és beiratkoztam egy okj-s tanfolyamra, hogy ne csavarodjak be. Ebben az időszakban ismertem meg a férjemet, ő is munkanélküli volt, mert hazajött külföldről, hogy megírja a diplomamunkáját. Eredetileg vissza akart menni, ha megszerzi a diplomáját, de az anyukája beteg lett és összejött velem, így inkább itt keresett állást. Másfél év után talált is.

Jelenleg ott tartunk, hogy miután lett állásom, rá pár évre összeköltözünk a szüleinkhez, összeházasodtunk, majd elkezdtünk próbálkozni a babával, aki nem akart jönni. Jöttek a lombikok, a harmadik sikerült is, így van egy fél éves kisfiunk. És most szeretnék kiköltözni külföldre. Persze van megtakarításunk, de egyrészt a gyerek fél pillanat alatt kinövi a ruháit, ezért nagyon is jó az olcsó, éjszaka egy csomószor fel kell hozzá kelni, így egyelőre teljesen felesleges másik szobába tenni, stb. Nem mondom, hogy szegények vagyunk, de egyből azok lennénk, ha hitelre vennénk egy házat.

Szóval klassz, hogy vannak terveid, de ne keseredj el, ha valami nem úgy lesz, ahogy most szeretnéd. 29N

Nem írtad mennyi idős vagy.. Gondolom tizenéves.. 14-16 éves. A gondolatod nem rossz hiszen mindenki azt szeretné ha lesz családja, gyermeke az a lehető legjobb életkörülmények között nőhessen fel. Csak hát erre mondják hogy "ember tervez, isten végez"

Nem mindig és minden fog úgy alakulni ahogy megálmodja az ember.

Fiatalságodnak tudom be hogy így gondolkodol, és azt hiszen külföldön csakis külföldön valósíthatod meg az álmaidat. Nem ítéllek el érte, jómagam is így tervezgettem 14-16 évesen. Én is azt mondtam hogy az én gyerekem mindent megkap, nem lesz szegény mint én voltam, sosem fogok inni, sosem fog részegnek látni a gyerek mint én az anyámat. Nem is lesz csak 1 gyerekem stb..

Végül is 20 évesen úgy szültem egy fiút hogy se lakásom, se autóm semmim nem volt. Mégis kicsiként mindent megkapott, nem nélkülözött, mert megtanultam magam lemondani dolgokról hogy a fiamnak több jusson. Ami terveztem abból kettő vált be. Sosem látott részegnek, és nem lett testvére.

Én nem terveztem külföldi életet, mégis úgy alakult hogy ma külföldön élünk. Kint nem tudsz lakást, házat venni hacsak nem milliomos vagy. Igaz autónk van, a fiam itt kint tanul egyetemen, nincsenek filléres gondjaink, de nem vagyok gazdag. Hiába dolgozunk kint és keresünk jól, mégis megnézzük mire költünk..

Kedves kérdező. Sosem tudhatod mit hoz a jövő. Ha ragaszkodsz az álmaidhoz, és nem vagy hajlandó szülni, családot alapítani csak akkor ha megfelel a kitűzött célodnak akkor nagyon valószínű hogy magányos emberként fogsz megöregedni.

Terveket lehet gyermek mellett is véghezvinni..

Mint írtam ember tervez, isten végez..

40/N