Mit csinálnátok 25 éves fiatokkal ebben a helyzetben?
25 éves fiam élete kezd kisiklani és már tehetetlennek érzem magamat.
Szakközépiskola után egyetemre ment, nem teljesített valami jól, ezért egy év után átiratkozott egy másik szakra a tanácsunkra. Eltelt másfél év és a lelkesedése kezdett egyre alább hagyni, majd már ott tartottunk, hogy nem teljesítette az éves kötelező kreditszintet, így kivágták költségtérítéses képzésre. Már elegem volt és a félév vége előtt 2 hónappal befenyítettem, hogy nem leszek hajlandó kifizetni a képzés költségét! Nem hülye gyerek ő, csak eszeveszettül lusta, én ezt nem támogatom százezrekkel fölöslegesen.
Így is lett, nem kezdte el a következő félévet, elvileg munkát keres azóta is (mostmár egy éve), de semmi nem tetszik neki. Én és a lányom is (22 éves) keressük a lehetőségeket, böngésszük neki a hirdetéseket, de magasról tesz rá. Még csak arra sem méltat, hogy jelentkezzen rájuk! Az egész napja abból áll, hogy a tv és a számítógépe között ingázik, nincsenek barátai, nem jár el sehova, a barátnőjét nagy ritkán meglátogatja és ennyi. A házimunkára is úgy kell ráerőszakolni, a lányom is balhézik velem, illetve a fiammal is, hogyha hazaér este az egyetemről, még neki kell havat lapátolnia, mert a bátyja, aki egész nap otthon ül, képtelen rá! Én estig dolgozom, ezt meg is érti a lányom, de úgy veszem észre az ő csőrét is nagyon böki, amit a bátyja művel és erre egyre inkább kezd rámenni a kapcsolatuk. Sokszor tűr és csöndben marad, de látom rajta, hogy legszívesebben a testvérének esne.
Természetesen egy fillért nem ad bele abba, hogy itthon él és semmit nem csinál, legalább a háztartás ne futna folyton, ha már itthon van... de még az sem!
Én már nem tudom hogy pszichológushoz kellene-e rángatnom, vagy szimplán csak kezdjem el kifelé dobálni a cuccait az ablakon, de egyre inkább ki vagyok bukva. Kidobni képtelen vagyok, mégis csak a gyerekem, de nem tudom hogyan értethetném meg vele, hogy ez így nem normális!?
Elkeseredtem, nem tudom mit rontottam el. Olyan helyes, barátkozós, pletyizős kisfiú volt, mintha nem is ő lett volna... A lányom totálisan az ellentéte, szeret társaságban lenni, kiváló tanuló az egyetemen, hamarosan diplomázik, vannak céljai, álmai, küzd és spórol a szép jövőért!
Mit tennétek? Már minden tanácsot szívesen elfogadnék!
Apuka igen keményen megdolgozik azért, hogy a drága kicsi fiunk itthon tespedhessen, tehát ezt a hangnemet mellőzzük!
Az egyetlen dolog, ami miatt képtelen vagyok kidobni, az az hogy nem lenne hova mennie. A barátnője még a régi egyetemről származik, több száz km-re él, barátai a környéken nincsenek. Azzal pedig nem oldódik meg a helyzet, ha a nagymamája nyakára költözik. Azt gondolom egyik szülő sem kívánná a gyerekének, hogy a híd alatt éljen és tönkretegye magát, mert annyira ismerem, hogyha oda kerül, akkor előbb ölné meg magát szégyenében és elkeseredettségében, minthogy hazajöjjön és a szemembe nézzen azután, hogy elküldtem. Elrontottam, tudom! Fogalmam sincs hol és éppen eléggé is fáj a fejünk miatta. Lehet rossz anya voltam, de sajnos már ez van!
Főzni már rég nem főzök rá, csak hétvégén, de akkor az egész családra. Hétköznap nincs itthon főzőcskézés. A lányom menzázik, én eszek a cégnél, a fiam meg amit talál. A szobájukat amióta az eszüket tudják maguknak takarítják. Az egyetlen szankció ami nem él az említettek közül (viszont nagyon jó ötlet), hogy innentől kezdve nem mosok rá.
Át kell még gondolnom a lépéseket, hogy olyan ultimátumot adjak, amit be is tudok aztán tartani! Ezt viszont így már nem tudom eltűrni. Nem zavar, hogy itthon él, szerencsére anyagilag sem jelent problémát, de 25 éves létére azért már elvárnám, hogy legalább az általunk talált jónak tűnő álláshirdetésekre jelentkezzen és addig is a házkörüli munkákba besegítsen. Már arra is gondoltam, hogy egyik nap szabit veszek ki, leültetem magam mellé és mellettem fog jelentkezni minden hirdetésre, de hát ez sem megoldás, csak a saját lelkemet nyugtatnám meg egy kicsit vele.
válasza:
válasza:Pedig ha nem rakod ki, akkor ez nem fog változni. Igen a gyereked, de ezzel csak rosszat teszel neki és ezt te is tudod. Amugy meg a legtöbb állásra a neten kell e-mailbe jelentkezni. Jelentkezzetek ti helyette az ő önéletrajzával, még ennyit tudok mondani esetleg.
És még azt hogy nem adsz neki egy fillért sem???
válasza:Persze, bravó, csak így tovább, véletlenül se rakd ki a házból, még a végén észhez kap, és normális lesz!
Tudod, nem véletlenül mondják, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kiközve. Sajnos nagyon igaz ez.
A szülők felelőssége hogy kemény kézzel irányítsák a gyereküket, és ne csak siránkozzanak, mint Te!
Sajnálom, ha esetleg megsértettelek, biztos elmondhattam volna szebben is, de tudod, hogy a pokolba vezető út mivel van kikövezve... ;)
válasza:Hülyék akik azt tanácsolják, hogy rakjad ki a házból....És ha erre azt mondaná, hogy elmegy magától a híd alá? Rengeteg fiatal kerül utcára dacból és kisebb veszekedésekből amik elfajulnak.
Szépen leülsz mellé és jelentkezel vele az álláshirdetésekre...Döntse el mit akar és kész.Mond meg neki, hogy nem bírod nézni a semmittevését. Pucolja ki magát és menjen el személyesen is jelentkezni.Kérdezd meg mit akar egyáltalán az élettől.Biztosan szomorú ő is, hogy kisiklott az élete...
válasza: válasza: válasza: válasza:Pszicológusnál járt? Van mentális betegsége?
Ha van, kezeltesse, ha nincs sajnos el kell mennie otthonról, másképp sose fog a lábára állni.
Amúgy én a netet megszüntetném, esetleg a gépét is elvenném. Nem kegyetlenség, függő is lehet.
válasza:Nem biztos, hogy te szurtad el a neveleset. En is irtam az ocsemrol, aki most mar 3 honapja sajat labara allt. Apu 4-unket nevelt fel. 3-an egy anyatol szulettunk, 10 eves koromtol neveloanyank is volt, es 11 evesen szuletett a 3. tesom. Van meg egy noverem, o kabe olyan, mint az ocsem, nem nagyon akar dolgozni, de sajnos o meg rosszabb. Ha ocsem ala van dugva a melo, akkor o legalabb csinalja.. Viszont noverem eltartatja magat a parjaval, nem hajlando dolgozni, pedig mar 10 eve dolgoznia kene. A hugom valoszinu olyan lesz mint en, mar latom rajta, hogy dolgos, szorgalmas lany. (most lesz 18) En a diploma megszerzese utan rogton elkezdtem dolgozni, es gyerekkel is 2 evet voltam itthon, de csak azert, mert hamarabb nem talaltam melot, mar 1.5 eves koraban vissza akartam menni. Ugyanazt a nevelest kaptam, mint ocsem es noverem, megis masok vagyunk. Apu, mikor egyedul nevelt, maszekolt, ejjel nappal dolgozott, ellatott minket, azt mutatta felenk, hogy legyunk dolgosak, sporoljunk, ne herdaljuk el a penzt (folosleges luxus, cigi, alkohol, szerencsejatek) megis noverem nem tudja beosztani a penzt, cigizik, szamitogep rabja, nem ezt tanulta otthon. Sajnos az o szemelyisege ilyen. A fiade is, de talan nincs minden veszve. Ocsem is ilyennek tunt kezdetben, de o neki csak egy kis rugdosas kell.
Elhiszem, hogy nem zavar teged, hogy otthon van, de az a normalis, ha sajat eletet kezd, apam nem csak maga miatt akarta kirakni ocsemet, hanem azert is, hogy segitsen ezzel ocsemnek. Sokszor a jonak tuno dolgokkal artunk a gyereknek (csokit adunk egy kisgyereknek, aki nagyon orul a csokinak, de megfajdul tole a hasa) s sokszor rossznak tuno dolgot teszunk, ami kesobb hasznara valik (hagyjuk, had kinlodjon a cipo felhuzasaval, nem segitunk neki, sir sokat, merges lesz, de vegul sokszori probalkozas utan megtanulja, hogy kell felhuznia a cipojet)
Probald meg valahogy rugdosni a fiad, az o erdeke is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!