Mit csináljak ilyen helyzetben? Kezd nagyon elegem lenni. Ti mit csinálnátok hasonló helyzetben?

3 hónapja a nővérem barátja hozzánk költözött. Mindketten felnőtt emberek, nővérem 20 éves, a párja 28. Én még csak 16 vagyok. Alapból nincs bajom se a tesómmal, se a párjával. A srác kedves, jó szándékú ember, de már kezdenek az idegeimre menni. Minden nap megmondják, hogy mikor feküdjek le, mikor vigyem le a kutyámat sétálni...stb. Néha, mikor a szüleink nincsenek itthon akár éjszaka is képesek elküldeni itthonról, hogy kettesben lehessenek. Lenne lehetőségük elköltözni, de nem is próbálnak lakást keresni. Nagyon zavar, hogy a saját lakásunkba már-már megfojtanak. Kisebb probléma, hogy folyton előttem nyalják-falják egymást, ami már kicsit irritáló. Gyakran nem tudok tőlük aludni, mert túl hangosak és másnap emiatt kések el a suliból vagy, ha valami dolgom van nem tudok felébredni időben és elkések. Próbáltam már beszélni velük, de nem érdekli őket a problémám. Nővérem mindig azzal jön, hogy biztos csak féltékeny vagyok, mert nekem nincs senkim, a barátja pedig azt mondja, majd változtatnak rajta, de ez 3 hónapja semmit nem változott. Szüleinkkel nem szeretnék beszélni, mert szinte biztos vagyok benne, hogy utána a tesómék szemében én lennék a közellenség.