Hogyan és hová menjek el titokban abortuszra, a családom tudta nélkül?

"Téged el kéne tiltani az oktatástól. "Remélem" legalább biosz tanár vagy és egész órán abortusz ellen kampány filmeket néztek."

Osztályfőnökin szoktunk ilyeneket nézni.

"Amúgy megsúgom a diákok mindig egyet értenek a tanárral, de csak amíg ő is ott van..."

Ismerem az osztályom. Nyilván van, aki nem ért egyet, 1: szokott a suliban a diákok általi titkos értékelés lenni, és az élen szoktam lenni. 2: Kifejezetten "laza" tanár vagyok, múltkor osztálykiránduláson még ittam is a végzősökkel, sőt , volt aki füvezett, és annyit mondtam, hogy ha rendőr meglátja, nem tudtam róla.

"Kedves" Tanár válaszoló!

Unokatesómat megerőszakolta egy állat az utcán. Terhes lett. Nem vetette el, mert a hozzád hasonlók előre biztosították róla, hogy ha elveteti, akkor egy gyilkos. Nem akart az lenni. Azóta is rosszul van, ha a gyerekre néz, mert az "apára" hasonlít. Pszichiáterhez jár, már megpróbált öngyilkos is lenni. Utálja a gyereket, és emiatt sajátmagát is. Nem adja állami gondozásba, mert ahhoz már "túl nagy" (2 éves). Minden igyekezete ellenére sem tudja elfelejteni, milyen körülmények közt fogant, és nem bírja megszeretni. Folyton ordít vele.

ÍGY JOBB?

Megdöbbentő számomra, hogy maradhat pályán egy tanár ilyen korlátolt, elfogult, demagóg habitussal.

1. Az abortusz nem elvi kérdés, hanem a jelen törvényi szabályozás szerint egy lehetőség a nem kívánt terhesség megszakítására. Ilyen módon morálisan jogod van tartani magad egy személyes állásponthoz, de erkölcsileg emiatt elmarasztalni valakit felhívom rá szíves figyelmedet (ha eddig nem lettél volna vele tisztában), hogy törvényt sért. Csakúgy mint az, hogy közvetve emiatt "szopatni" (megjegyzem, roppant "kulturált megfogalmazás egy TANÁR részéről).

2. Pedagógusként nem az a dolgod, hogy egy általad magasabbnak vélt platformról ítélkezz és kioktass, hanem hogy szeretettel és MEGÉRTÉSSEL fordulj a fiatalokhoz, maximálisan tiszteletben tartva a jogaikat, személyes döntéseiket pedig elfogadd, FELÜLBÍRÁLAT NÉLKÜL!

3. Nem tudom, mikor kezdhetted a pályát, de amit elsőként kellett volna megértened és megtanulnod, az a másik nézőpontjának elfogadása lett volna. Nem megérteni kell, vagy sajátévá tenni, hanem egyszerűen elfogadni.

Sose gondoltam volna, hogy én fogok huszonéves gyakorlóként kioktatni egy idősebb pályatársat, de azt tanácsolom, hogy sürgősen végezz egy komolyabb önreflexiót a nevelői attitűdödet illetően a hétvégén.

33-as: Bármennyire is nem tetszik ez Neked, de igen, úgy gondolom, hogy az a gyerek nem tehet a fogantatása körülményeiről, és neki is joga van élni. Az Unokatesód, ha annyira gyűlöli, akkor adja államiba, vagy inkább örökbe, de jó, hogy nem ölte meg. Remélem sikerül Neki rendbejönni, és megszeretnie a gyereket. (Azért a lelke mélyén csak érzi ő is, hogy a gyereket büntetni az őt ért szörnyűségért nem helyes, ez lejön a hozzászólásodból.)

34/1: Teljes mellszélességgel vállalom, hogy ilyen embertelen törvényeket nem tartok tiszteletben, és büszkén sértem őket. Egyébként nem sértek törvényt, leírtam a véleményem. Természetesen nem lennék szemét szóbelin egy abortáló lánnyal, az érettségi szóbelis felvetésem arra írtam,kissé indulatból, amikor valaki azt kérte számon, hogy a fiúk felelősségét is hasonlóan gondolom-e?

34/2: Nem hiszem, hogy meg tudnád ítélni személyes ismerettség nélkül, hogy mennyire állok szeretettel, és megértéssel a fiatalokhoz. Az osztályom egyértelműen úgy gondolja, hogy igen. Nem írtam egyszer sem, hogy kérdező egy szemét lenne, írtam én ilyet? Megértem, hogy kétségbe van esve, és ilyenkor tesz az ember olyat, amit nem kéne. De amit tenni készül, az nem elfogadható, függetlenül attól, hogy a törvény mit enged, és mit nem, volt, amikor a rabszolgaságot is megengedte...

34/3: Én is elég fiatal vagyok még, már csak ezért is tudok fiatalként gondolkodni. Vannak olyan gondolatok, amit nem vagyok hajlandó elfogadni. ÉRTENI igen, de elfogadni nem.

Köszönöm, hogy önreflexióra intesz, továbbra is alkalmasnak tartom magam a pályára, és nem is akarok mást csinálni.

Az Unokatesós vagyok:

Próbál rendbejönni, igen. De nem hiszem, hogy te például szívesen néznél naponta egy gyereket, akit nem akartál, és egy olyan "férfi", akit te azelőtt nem is ismertél, kényszerítette rád a felnevelését, mert elöntötte az állati vágy, és a testedet használta, akaratod ellenére. Sokáig tipródott rajta, hogy elvetesse- e, és csak a gyilkosozás miatt nem tette, de szerintem most rosszabbat tesz a gyerekkel azzal, hogy folyamatosan érezteti vele, mennyire nem akarta, és emiatt bűntudatában a gyerek előtt veri a fejét a falba például. Ha elveteti azt a gyereket, ma semmi baja nem lenne, mert egy idő után kiheverte volna az abortusz miatti bűntudatot. De ha minden nap ott van az a gyerek, nem tudja kiheverni, mert folyamatosan az orra elé van dörgölve a múlt. A férfi kiköpött mása a kisfiú, egy percre sem tud szabadulni tőle.

Az államiba adás sem megoldás, ha már létezik ez a gyerek. Ha már meg KELLETT szülnöd. Nem tehetsz úgy, mintha nem létezne. Holott nem miattad, nem a Ter akaratodból létezik.