Szerintetek normális ahogyan viselkedik a barátom vele?

Nos, 4 éve vagyunk együtt, de soha nem laktunk együtt. Egyetemisták vagyunk, ő 60km-re lakik az egyetemtől, én 300km-re. Az eltelt 4 év alatt semmi nem változott. Ő minden áldott héten hazamegy az anyjához, pedig már nagyon sokszor kértem tőle az évek során, hogy maradjon hétvégére, de nem. A szülei elváltak. A barátom most 26 éves, és még mindig viszi az apja a rendes két hetes láthatásra. Úgy két éve nyáron náluk voltam 1 hétig, egyik délután az anyja elsírta magát a szemem láttára, és azt mondta, hogy az a baja, hogy a fia mindenhova csak engem hív őt nem. Pedig már a kapcsolatunk elején is, ha náluk voltam mindig jött velünk mindenhova, és mindenbe beleszólt (ez alatt értem az öltözködésemet, a hajviseletemet, a szokásaimat). Egy kissé fiús vagyok, szeretek sportosan öltözködni, és nem szeretek ékszereket hordani, a hajamat is csak úgy leengedve kényelmesen szeretem hordani, illetve nagyon furcsának tartotta, hogy én szeretek reggel is megfürdeni és nekem ez az első nem a reggelizés. Pedig én így érzem jól magam.

A születésnapjaimat sem töltötte velem a barátom, kifogás szintén az volt, hogy hétvége van és otthon kell lenni, és vasárnap korábban sem tud jönni mert "nem sült meg a hús".

Múlt héten eléggé belázasodtam és kértem, hogy maradjon velem hétvégén, mert nem akarok egyedül lenni és nagyon rosszul is voltam, de persze ez sem volt indok, hogy maradjon. Nyáron nagyon kifakadtam, hogy ebből nekem nagyon elegem van és hogy az anyja egy senkiházi kitartott nő, akit nagyon utálok. ( hosszú évek óta nincs munkája az anyjának, de van egy 13 évvel fiatalabb élettársa, aki sokat dolgozik. Ez az élettárs is egy napi ismeretség után költözött össze a barátom anyjával és nem is teljesen normális agyilag, nem tud uralkodni az indulataim. Egyik nyáron például elég durván belerúgott a macskába, mert engem megkarmolt)Ezt, amit mondtam az anyjára a barátom elmondta neki, ő pedig felhívott engem, hogy szakítsak a fiával, és hogy hogy mondhatok én róluk olyant, hogy ők rossz szülők és hogy csórók. ( a barátom mikor nálunk nyaralt szinte elvárta, hogy én fizessek minden utiköltségpénzét) Két éve elkezdett egy másik szakot, miután végzett az elsővel, és persze a drága szülei addig-addig tömték a fejét, terrorizálták lelkileg, amíg ott nem hagyatták vele, az indokuk az volt, hogy ennyi idősen már nem kell egyetemre járni, és hogy így mikor lesz kocsija, meg háza.. Hozzáteszem az apja tele van pénzzel, csak éppen nem a gyerekeire költi, hanem magára meg az aktuális nőjére.

Szóval nekem ebből már nagyon elegem van, érdekelni, hogy ti mit gondoltok erről az egészről, írhatnék még sokmindent, de arról már szinte regényt lehetne írni.