Ti mit tennétek a helyemben?

Az egész úgy kezdődött, hogy lakótelepen laktunk de anyukám és az akkori élettársa szeretett volna nagyobb családi házba költözni. (Hogy pontosan miért azt homály fedi.) Tudni kell hogy egy 1 + 2 félszobás lakásban laktunk 5 en, Anya az élettársa, a 2 testvérem meg én. Kissé szűkösen de elfértünk, ráadásul én is kollégista voltam és csak hétvégente jártam haza. De aztán az életárs egyik gyereke is szeretett volna az apjához költözni, és nem ki már nem lett volna hely. (Állítólag ez volt az ok amiért költöztünk.) Mivel abban a kisvárosban ahol voltunk, nem nagyon találtak árban megfelelőt, ezért falura költöztünk. Egy 3 szintes családi házba. (gondolom hitelből de erről nem mondanak nekem semmit.) A régi lakást megtartottuk és ki is adtuk persze feketén. Ennek az lett az eredménye, hogy eddig szint minden albérlő megszívatott minket, és egyszercsak fizetés nélkül lelépett. Az új házat felújíttattuk, kifesttettük. De aztán kiderült, hogy igencsak költséges, főleg a fűtés miatt. Anyukám elvégzett egy ápolónői tanfolyamot, ami azt is lehetővé tette, hogy külföldre (Németország) is kimehessen dolgozni. Ez így ment is egy jó darabig. De aztán kiderült, hogy vesebeteg (ő ezt már régóta tudta, csak soha senkinek nem mondta el soha.) És heti 3x dialízisre szorul. Jobban lett, de a kezelésekre még mindig járnia kell. Ennek ellenére kijárt németországba dolgozni. Tudni kell, hogy a kapcsolatom vele soha nem volt az igazi elsősorban azért mert AKÁRMIT csináltam neki soha nem volt elég jó. A másik két testvérem pl soha nem segített neki semmilyen ház körüli teendőben, velük mégsem bánt olyan keményen mint velem. Aztán megelégeltem és elköltöztem a nagymamámhoz, aki szintén a faluban lakik. Azért nem szakítottam meg velük a kapcsolatot, hanem továbbra is átmegyek hozzájuk ezt azt segíteni. Időközben én is külföldre kerültem házhoz betegápolónak. Mivel nem akartam hogy anya 1 hónapig olyan messze legyen elintéztem, hogy ő lehessen itt Ausztriában a váltótársam 2 hétben. Néha előfordlut, hogy nem tudott kijönni, és akkor én tovább maradtam és az ő 2 hetét is ledolgoztam és a fizetés felét odaadtam neki. (Szerettem volna visszakapni majd később.) Aztán a tesóm jóvoltából van egy csomó állatunk, akiknek a gondozásában szintén besegítettem és segítek is olykor olykor. (Ez sem ingygen van. Igaz nem kérték, és nem tűnik olyan nagy dolognak, de mégis - véleményem szerint - segítség.) Öcsém i szeretne elmenni hajóra dolgozni, és kért tőlem kölcsön nem keveset, hogy majd visszafizeti, ha elkezd dolgozni ebből sem láttam még semmit, és még mindig otthon van. A húhom szintén 20 éves, de nem nagyon akar elmenni munkába. Anya élettársának szintén kölcsönadtam hogy fizessen a közvetítőnek pénzt ő azóta már a felét visszaadta. Anya most megint rosszul lett és nem tudjuk ki tud- e jönni újra dolgozni. Erre az élettársa hív hogy még 2 hetet kint kéne maradnom, és amit azalatt a két hét alatt keresnék kölcsönadnám nekik, ő meg majd visszaadná ha hazajön a munkából. Mondtam neki hogy nem. Mondta, hogy nem neki kellene, hanem anyának stb, meg hogy visszaadná. Erre azt feleltem, hogy azért nem mert amit hazahoz - ismerve az anyagi helyzetüket - az mind arra fog kelleni, hogy kifizessék a számlákat. Tény hogy nem minden hónapban kéregetnek tőlem kölcsön és a családomról van szó. De tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom kihúzni őket abból a sz@rból amiben vannak, és amibe ők másztak bele. És azt a pénzt amit megkeresek - egy részét szeretném félretenni, a saját jövőmre. Mert ha az lenne hogy na kérnek egy összeget és abból mondjuk kifizetik a tartozásukat, akkor azt mondom talán. De így hogy mindig van valami baj és én vagyok akitől kérhetnek az már nem oké. Én úgy érzem helyesen cselekedtem. Vagy ti mit tettetek a volna a helyemben?