Mi ez a hülyeség, hogy sokan nem engednék, hogy a szeretteik halála után odaadják a szerveiket valakinek a transzplantációs várólistára?

"Majd amikor te vagy valamelyik szeretted lesz érintett, akkor te sem fogod ilyen könnyen gondolni. A gyászoló embernek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy másoknak milyen veséje van."

Ha véletlenül te kerülnél olyan helyzetbe, hogy a te életedet menthetné meg egy szerv, akkor kíváncsi lennék, hogy mit szólnál ahhoz, hogy valakinek lehetősége lett volna rajtad vagy ne adj Isten a gyerekeden segíteni, de nem tette, akkor is így gondolnád? Nekem meghalt az apám, tudom milyen a gyász, de eszembe sem jutott volna az, hogy ne kapja meg valaki más rászoruló a szerveit, csak azért mert én gyászolok.

Felesleges ezen vitatkozni, hisz senki nem tudja mit hoz ki belőle a gyász! Ott, abban a helyzetben nagyon nehéz higgadtan dönteni.

Én azt kívánom mindenkinek, ha lehet ne kerüljön ilyen helyzetbe.

szia. tudom, hogy a kérdés nem mai, de azért leírnám a véleményemet.

Én nem adnám oda a szerveimet, sem engedném, hogy a családtagjaimat darabolják fel. Én nagyon sajnálom az ilyen beteg embereket, tényleg a szívem összeszorul, de az tényleg az ő baja. És azért, mert ez halottgyalázás. Régen az emberek vallási okokból haluk után nem nyúlhattak a holttesthez. Mindemellett undorító, hogy kiveszik az emberből tegyük fel szívet, vagy májat és beleültetik egy másik emberbe. Én, ha ilyen helyzetbe kerülnék nem fogadnék el más szerveket és én sem adnám oda. de szerencsére egészséges vagyok, amiért gyakran hálát is adok Istennek. És csak képzeld el, h anyukád v a gyereked fekszik a halálos ágyon és az orvosok azzal bombáznak, hogy kinek lenne szüksége a szerveire. Lepontozhatsz, ha akarsz, de én tényleg csak a kérdésre válaszoltam, hogy miért nem adnám oda.

35 vagyok.

ki mondta, hogy jó érzéssel tölt el egy beteg gyerek?

szerintem nem írt ide ilyet a világon senki, habár nem tudom , h nekem címezted-e a kommentet.