Miért hiszik olyan sokan hogy a gyerek napi 24 órás "meló" legalább 18 évig? Miért kellene csak róluk szólni az életnek?
Kicsit felhúztam magam. Érdekelne, hogy most ki gondolkodásával van a "baj", vagy miért nem lehet egyszerűen elfogadni hogy mindenkinek más az igénye?
A gyerekeim 4 és 6 évesek. Imádom őket, sok időt töltök csak velük, minden mást kirekesztve. De nem csak róluk szól az életem. Heti egy estét nélkülük töltök (apjukkal vagy barátokkal vagyok), havonta egy hétvégét lelépünk. Már emiatt is kaptam megjegyzéseket.
Most úgy volt, hogy elmegyünk síelni egy másik baráti párral két ünnep között, de a férjem beteg lett, így maradtunk. Erre a szomszéd (mintaanyuka) beszól szemrehányóan, hogy nyáron már úgy is voltunk gyereket lepasszolva! Nem értem mi alapon szól le. Nyáron nagyszülőknél vannak ilyenkor, akik szívesen vállalják vagy egy kedves lány vigyáz rájuk.
Én teljesen egyet értek veled. Az élet nemcsak a gyerekekről szól, nekem is egy életem van, és attól, hogy gyerekeim vannak, még felnőtt társaságát is igénylem. A lehetőségeinkhez képest mi is szoktunk megszökni a gyerekektől, néha csak egy órára, néha egy napra, vagy estére. Lesz*rom a beszólogatókat, mert én néha úgy érzem, hogy tulajdonképpen irigyek arra, hogy mi jól érezzük magunkat a párommal egymás társaságában, vannak barátok akikkel nemcsak sz*ros pelenkákról beszélünk.
A gyerek napi 24 órás meló, de itt is jár fizetett szabadság :)
Nem hiszem, hogy ettől rossz anya lennék.
Mert ma csak az a jó anyuka, aki majomszeretettel csüng a gyerekén. Nem hagyja sírni, nem engedi egyedül játszani, nem engedi, hogy más is vigyázzon rá. Azután panaszkodnak, hogy már mennyire ki vannak fáradva.
Te csinálod jól. A gyerekeidnek is ez a jobb. Nem lesz gond, ha közösségbe kell menniük.
Az ilyen emberek semmi mást nem értek el az életben, így csak a gyerekekkel tudnak dicsekedve verni a mellüket, hogy milyen jó szülő. Nem kell velük foglalkozni.
Én mondjuk nem biztos,hogy kibírtam volna visszaszólás nélkül. Tuti megmondtam, volna, hogy én legalább nem fosztom meg a gyerekemet a nagymamától.
Szerintem ez nem túlzás. Heti egy (átlagban) úgy jön össze, hogy vagy kettesben elmegyünk a férjemmel, vagy barátnőimmel vagyok, vagy együtt vagyunk barát társasággal.
A havi egy hétvégét fél éve szavaztuk meg, mert úgy éreztük szükségünk van rá. És tényleg jót tett a kapcsolatunknak. Szóval ezen sem változtatunk :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!