Miért hiszik olyan sokan hogy a gyerek napi 24 órás "meló" legalább 18 évig? Miért kellene csak róluk szólni az életnek?
Kicsit felhúztam magam. Érdekelne, hogy most ki gondolkodásával van a "baj", vagy miért nem lehet egyszerűen elfogadni hogy mindenkinek más az igénye?
A gyerekeim 4 és 6 évesek. Imádom őket, sok időt töltök csak velük, minden mást kirekesztve. De nem csak róluk szól az életem. Heti egy estét nélkülük töltök (apjukkal vagy barátokkal vagyok), havonta egy hétvégét lelépünk. Már emiatt is kaptam megjegyzéseket.
Most úgy volt, hogy elmegyünk síelni egy másik baráti párral két ünnep között, de a férjem beteg lett, így maradtunk. Erre a szomszéd (mintaanyuka) beszól szemrehányóan, hogy nyáron már úgy is voltunk gyereket lepasszolva! Nem értem mi alapon szól le. Nyáron nagyszülőknél vannak ilyenkor, akik szívesen vállalják vagy egy kedves lány vigyáz rájuk.
Ha lenne nagyszülői segítségem, én is így tennék, és bevallom irigykedek is picit...:)
Nekem 4, és 1 évesek, 4 éve nem voltunk a férjemmel kettesben sehol, most érezzük, hogy eljött az idő, hogy bébiszittert fogadjunk.
Huh, én gyerekként a tesómmal így belegondolva minden nyáron 3-4hétre levoltunk "passzolva" mamihoz és imádtam!
Mama falun lakott, egész nap lehetett bicajozni,békát,macskát,nyuszit,tyúkot,kutyát,lovat fogdosni meg biciglizni annyura szerettem a panelház után.
Apu mindig is mászkálós volt, ő szerintem hetente 3szor is mászkált de anyu mindig othon volt, nem szeretett eljárni.
Neki akkor volt a kikapcsolódás. Egy hétig velünk volt ott aztán utazott haza ahol esténként nem csak a házi-feladat ellenőrzés-vacsora-fürdetés volt napirenden.
Most felnőtt fejjel is azt mondom anyunak ez jött be és jól csinálta mert ha bajunk volt mindig volt rá ideje meghallgatott s nem az volt a válasza "jaj de hülye vagy".
Az első fél évben sehová se mentem úgy éreztem számomra kell, hogy rendesen belerázódjam és nem tudtam megunni. Mire megszoktam pár órát mással is ugyanolyan boldogan eltud lenni hát az nehéz volt mert én mindent túl kombinálok meg állandó késztetés a legjobbnak lenni.
Én most a 3évesem mellöl mondjuk másfél-kettő hetente járok el párommal, vagy barátnővel beülni egy teára addig ő vagy othon van mamival vagy oviban.
Szóval megtanultam kikapcsolni, élvezni, hogy a gyerkőc magabiztosan mozog s kommunikál másokkal is, nagyon büszke vagyok rá. Neki is kell, hogy nélkülem (de biztos ember mellett) fedezzen fel sok dolgot és nekem is, hogy 5-6 órában nem pelenkára vadászok a boltban vagy kaméleont játszom ami egyik szemével mindig les valamit s a hátamra se növesztek épp Mordor szemét mi mindent lát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!