Miért van, hogy a családban sokan sokmindent megtehetnek büntetlenül? Vagy előbb útóbb utoléri Őket a sors keze?

"Miért van, hogy a családban sokan sokmindent megtehetnek büntetlenül?"

Mert a többiek hagyják.

"Az ilyen emberek visszakapják a sorstól amit megérdemelnek?"

Csak ha a család egyszer végre komolyan veszi a problémát valamint önmagát és kiteszi az illető szűrét amennyiben az nem fejezi be ezt az életvitelt mondjuk 1 hónapon belül (lehet is tudatni vele hogy "1 hónap, óra indul kisapám").

Persze most sokan biztos felhördülnek hogy hogy képzelem ezt de ha pl. alkoholizmus/drogfüggőség/szerencsejáték is játszik akkor ott egyáltalán nem használ az ha "jószándékú vele az ember". Köpni fog rá, röhögni fog a családtagokon hogy ilyen könnyen ki lehet őket használni.

Eddig nem hittem benne, hogy visszakapják, de most már azt hiszem, hogy előbb-utóbb igen!

Az én anyós-jelöltem szó szerint pokollá tette az életemet, a páromat kezdettől fogva ellenem uszította, ha hazajött tőle olyan volt, mint egy hülye, undok lett, kötekedő, bunkó, agresszív.

Tudtam, hogy az anyja van a dolgok mögött, de amúgy szemtől szembe is pocskondiázott mindig, úgy nézett végig rajtam, mint a véres rongyon, aki az ő kicsi fiára rá meri tenni a kezét.

Utáltam mindig, most is utálom.

Egy szikra együttérzés nem volt benne soha, röhögött más baján, és megszólta azt, akinek problémája van, mondván "Túl gyenge!"

Na, most nagyságos asszony beteg lett, orvosokhoz jár, meg van ijedve piszkosul!

Gonosz vagyok, vagy sem, de úgy odamondanám neki, hogy "Tessék erősnek lenni, nem kell picsogni!"

De nem mondom, mert ennyire nem vagyok bunkó.

Őszintén?

Egy szikrát nem sajnálom!

Azt kapja vissza, amit másoknak adott!

Én is úgy gondolom, hogy vissza fogják kapni.

Nekem is anyósomék ilyenek, ahol tudnak kikezdenek minket, ha esetleg minden ok lenne, ők biztos tesznek arról, hogy ne legyen. De nem ba...tom őket, úgyis előbb-utóbb ők lesznek akik megöregszenek, lebetegednek, magyarul ránk lesznek szorulva. Na majd akkor én is fogom mondani az "ilyen az élet...." című monológot, amellett, hogy persze az ajtót rájuk nem nyitom.....