Nagyon fura lenne, ha az exemék lennének a gyerekünk keresztszülei?

A külvilág véleménye érdektelen. A gyerekek ezt megszokják, nekik természetes, és ha nem csináltok belőle nagy ügyet, akkor ők sem fognak.

Látnivaló, hogy neked tökéletesen megfelelnének az exedék.

Egyetlen súlyos kérdés maradt: a férjed, akivel a közös gyereketekről van szó, hogyan viszonyul ehhez? Ha neki is olyan őszintén baráti a viszonya az exeddel és családjával, akkor semmi baj az egésszel, de ha neki ez a legkisebb kellemetlenséget is okozza, akkor más megoldást kéne találni.

(Mondjuk nekem a hideg futkos a hátamon, ha az exeimre gondolok, nemhogy a gyerekem keresztelőjén akarnám látni őket, és mélységesen tisztellek azért, hogy képes voltál ilyen viszonyban maradni, és ezzel a közös gyereknek a legnyugodtabb légkört biztosítani. Mondjuk nekem még nincs gyerekem, tehát az exek azok "csak pasik" voltak, nem család...)

Hát nekem ennél hidegebb érzelmeim már nem lehetnének, de akkor sem akarom látni őket. :) No mindegy, nem akarom szétoffolni a kérdést, meg nem is tartozik ide az egész.

Végső soron a tágabb családba beletartoznak ők is, hiszen van egy közös gyereketek. Ez sokkal fontosabb és élőbb kapocs, mint az istentudjahányadik oldalági unokatesó... A tágabb család nyilván tisztában van vele, hogy milyen a viszony köztetek, idegenek meg sose fogják megtudni, ki volt a keresztapa. ;)

Muszáj megkeresztelni? Szerintem felesleges, semmi nem változik meg tőle. Én sem vagyok, a gyerekeim se lesznek.

A kérdésedre válaszolva, egyáltalán nem gáz. Ha titeket nem zavar, akkor másnak mi köze van hozzá?!

Azta, persze, ha ennyire jóban vagytok, miért ne.

(Csak kíváncsiságból, akkor miért váltatok el?)