Mit csinálnátok a helyemben tanulnátok vagy dolgoznátok? Nagy "szánalmas" hogy a párom szülei tartanak minket, ha gyerekünk is van?
18 évesen lettem terhes, becsúszott baba, megtartottuk. Így nem tanultam tovább, csak érettségim van. A párom egyetemista. Emellett az apjának dolgozgat, de nem túl komolyan, inkább csak ott is tanul (jogra jár). Kap pénzt, abból élünk, a szüleinél lakunk. Tudom, hogy nem a legideálisabb, és nem így kellene gyereket nevelni, de most ez van. Párom nem hagyja azért abba az egyetemet, mert itt a gyerek és megy el dolgozni, ha nem muszáj.
1,5 éves a kicsi. A szüleim folyton szekálnak, a páromra is azt mondják, hogy szánalmas, rám pedig hogy tudtam helyezkedni. Nagyon bánt, hogy ilyeneket mondanak. Lehet hogy a semmire tényleg nem tartottam volna meg a gyereket, de így nem láttam nagy akadályát, kettőnk döntése volt. Anyukám azt mondja menjek dolgozni, ne tartassam magam, mert nem erre neveltek. "Anyósom" meg azt, hogy legyek nyugodtan a gyerekkel, és lassan kezdjek el tanulni valamit, legalább valami két évest, ne foglalkozzak a szüleim véleményével. De ha nagyon akarom a testvére felvesz majd, de inkább tanuljak valamit.
Szerintem is tanulj valami okjs szakmát,és akkor a gyermekeddel is tudsz foglalkozni,meg munkád is lesz majd.
Majd lesz valahogy,szerintem ennyi "eltartás" még belefér.
Igazából nem az a "szánalmas", hogy eltartanak, hiszen megesik az emberrel, hogy olyan helyzetbe kerül, hogy mások segítségére szorul akár huzamosabb ideig is.
Inkább azt mondanám "szánalmasnak", hogy ezt így jónak gondolod, és eszedben sincs tanulni vagy dolgozni. Azt, hogy jól érzed magad eltartottként, és gyakorlatilag élvezed a helyzetet, éldegélsz "lesz, ami lesz" alapon, és a párodtól valamint a családjától vársz el mindent.
Egy valamire való magatartás ebben a helyzetben az lett volna, hogy az érettségi után egyből nekiállsz estin vagy levelezőn szakmát tanulni, majd a gyereket bölcsődébe adva amint lehetséges, dolgozni mész.
A te legnagyobb problémád az, hogy lusta vagy és életképtelen, a megoldásokat másoktól várod el. Ráadásul önző is vagy a saját kényelmedből fakadóan, ugyanis meg sem fordul a fejedben, hogy pl. mi lesz, ha esetleg szétmentek a pároddal, akkor kitől várod a segítséged? Gondolod, hogy egy gyerektartásból majd el tudod tartani kettőtöket? Mert ha igen, nagyot tévedsz.
Szánalmasnak nem szánalmas, de elkezdhetnétek legalább "akarni" a saját lábatokra állni.
Nekem van 2 diplomám, most járom a harmadikat. Ősszel költöztünk össze a párommal, az ő szülei, az én szüleim és az én kis jövedelmem segítségével élünk.
Én már bárhová elmennék dolgozni, de vagy "túlképzett" vagyok, vagy "nincs tapasztalatom"...3 hónapja próbálok elhelyezkedni egyelőre sikertelenül. Nagyon zavar, sokszor bele vagyok betegedve...
előbb-utóbb a párod családjától is csak azt fogod hallani, hogy eltartattad magad.
itt az ideje, hogy keress valami ingyenes (okj, főiskola...) tanulási lehetőséget, hogy a későbbiekben a saját lábadra tudj állni.
Igen, a tanulással kezdd szerintem is. Aztán ha már bölcsis a kicsi, meglátod mi fér még bele.
8-as miért csinálod a 3. diplomádat? Hugomnak is 3 van, de jelenleg már ott tart, hogy mind a 3-at letagadta az önéletrajzában, igy vették fel egy irodába :( :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!