Mit csinálnátok a helyemben tanulnátok vagy dolgoznátok? Nagy "szánalmas" hogy a párom szülei tartanak minket, ha gyerekünk is van?

Ne foglalkozz a szüleid véleményével, leendő anyósodra hallgass! A legjobb az lenne, ha levelezőn elvégeznél egy fősulit vagy akár egyetemet, és ebben a szüleid anyagilag támogatnának.

Ha szüleid nem tudnak/akarnak ebben anyagilag, erkölcsileg támogatni, akkor fogadd el párod szüleinek támogatását.

Ne érezd úgy hogy ez élősködés lenne, elvégre szereted fiukat és adtál nekik egy unokát, ezért méltó vagy a megbecsülésükre.

36F

tanulj egy PIACKÉPES szakmát, tehát nem műköröm meg hasonlót.

anyum anno úgy választott szakmát, h megnézte az álláshirdetéseket, és úgy gondolta, h ha ennyire keresik azt a típusú végzettséget, akkor nem lehet olyan rossz :)

előtte már csinált diplomát, más szakmákat is, de abban nem tudott elhelyezkedni. ő már akkor majdnem 30 éves volt, én meg 4 :) hasonló a szitu :)

20 éve dolgozik azon a területen amit akkor választott, és nagyon sikeres benne, büszke lehet magára, h a kudarcok után talpra tudott állni. a nagyimék őt is segítették az első időkben, szerencsére volt rá keret.

szóval amint bölcsibe megy a picúr, jelentkezz egy jó képzésre, utána jó eséllyel lesz melód, be tudsz szállni a költségekbe, építheted a karriert.

ameddig otthon vagy vele, addig nézelődj a neten, fórumozz, informálódj, h legyen képed arról, mit érdemes.

a szüleidnek majd megmutatod később, h nem vagy életképtelen. sztem az a baj, h ők szégyellik magukat az anyósodék előtt amiatt, h nem dolgozol.

"5. válaszoló, most miért döngölöd a fölbe a kérdezőt, aki ráadásul pont az ellenkezőjét írja. Tudja hogy nem jó igy ahogy van ezért kérdi, hogy inkább tanulással vagy munkával kezdje? 1,5 éves a gyereke, azért "megbocsátható" ha vele még otthon van."

A kérdező egy büdös szóval sem írta a kérdésében, hogy ez nem jó így. Az süt belőle, hogy az édesanyja cs*szegetése miatt valamint az anyósa tanulásra való buzdítása miatt gondolkodik a tanuláson/munkán. Egy szóval sem látjuk, hogy ez önálló gondolat lenne, sokkal inkább azt, hogy a környezete próbálja meg kizökkenteni az eltartott státuszból, és ő még gondolkodik is rajta, hogy engedjen-e a nyomásnak.

Ne haragudj, de egy normális ember legalább az alatt a 1.5 év alatt elvégzett volna egy levelező tanfolyamot láblógatás helyett, ha már nincs normális, piacképes végzettsége, képzettsége és ráadásul mások pénzén él.

Ha van rá módod, akkor mindenképpen tanulj. Hosszútávon jobban jártok, ha most még pár évet kibírsz így, utána meg értékesebb leszel a munkaerőpiacon, azaz könnyebben kapsz munkát (gyerekes anyaként fontos szempont!), és jobban is keresel.

Anyukáddal meg próbálj meg beszélni, hogy a tanulással jobban jársz. És ő is, mert ha öreg és beteg lesz, sokkal többet tudsz neki segíteni, ha egy jó szakmában dolgozol jó pénzért 6-8 órában, mintha minimálbérért gürizel 12 órában.

Párom nem hagyja azért abba az egyetemet, mert itt a gyerek és megy el dolgozni, ha nem muszáj.

Lehet hogy a semmire tényleg nem tartottam volna meg a gyereket, de így nem láttam nagy akadályát, kettőnk döntése volt.

lehet levelezőn is egyetemre járni,kettő meg,pontosan azt csinátlad: a semmire szültél gyereket.. mondjuk engem nem különösebben érdekel,amig nem rajtam éltek,de az szeirntem a pofátlanság netovábbja,hogy cseszegetésnek nevezed,amikor valaki végre megmondja neked,hogy valamit kéne csinálni dolgozni/tanulni ha már odapottyantottatok egy gyereket is anyóséknak ..

és igen,ez szégyen ,hogy semmi hajlandóságod nem lenne ha nem "csezstetne" senki,hogy kezdjetek magatokkal valamit. Ez a gyereknek minek gyerek esete. Vagy ti nem szégyenlitek magatokat,hogy a párod szülei már felneveltek x gyereket,nem véletlenül nem szülnek már többet,erre kaptak még +2 embert akit el kell tartanbi,ahelyett hogy élvezhetnékj ,hogy megint ketten vannak,és a babázás szép oldalát is élvezhetnék ,az unokázást,erre gürcölhetnek tovább,mert a fiúk ha NEM MUSZÁJ nem dolgozik.. kérdezem én,szerintetek mikor MUSZÁJ dolgozni,ha egy gyerek mellett nem az ?