Hogy dolgoznátok ezt fel? Beletörődnétek a helyemben vagy mit csinálnátok?

Tavaly voltam kint Erdélyben egy gyermek/árvaotthonban.Megismerkedtem egy 21 éves fiúval,nagyon jól elvoltunk egymással.Soha senki mellett nem éreztem még ennyire,h ilyen iszonyatosan önmagam lennék(és még a kölcsönös vonzalom is megvolt).De...nekem sajnos haza kellett jönnöm.Aztán még neten beszélgettünk(msn,iwiw)de az idő múltával a dolgok elvesztették kezdeti lelkesedésüket.nagyon vártam(és mint kiderült ő is)h újra találkozzunk.De s Sors közbeszólt...most megyek ki megint de ő akkor utazik el 2 hétre és így nem tudunk találkozni....de még egy évet meg nem hiszem h tudnánk várni.Viszont bárkivel is találkozok soha nem érzem iránta azt még csak megközelítőleg sem,amit az erdélyi srác mellett.

18/L

köszi h végigolvastátok:):):)