Tanácsot szeretnék kérni családi ügyben, mert sokszor úgy érzem, nem bírom ezt már elviselni! Ti mit csinálnátok a helyemben? Kicsit hosszan írtam le, bocsi.
A nagyszüleimmel és apukámmal élek együtt, viszonylag jó körülmények között. Legszívesebben elmennék itthonról, de ennek az a függvénye, hogy eltudjam látni magam, legyen saját munkám és ne szoruljak rájuk. Sajnos fél éve semmi állás ügyben, pedig jelentkeztem eladónak, felszolgálónak is, de semmi. Nem is lenne halálosan sürgető a dolog, de egyszerűen nem hagynak élni. Folyamatosan lelkiismeret furdalást akarnak okozni. Mivel ők tartanak el, egyértelmű, hogy segítsek otthon,ezzel nincs is semmi probléma. De ők nem szeretnek unatkozni (nem jó a viszonyuk egymást közt sem), mindig kitalálnak valamit és szinte elvárják, hogy a nap 24 órájában ugrásra készen álljak, csak szólnak és segítek (hogy is mondhatnék nemet). De amikor ezeket a segítségeket nem tudják értékelni, sokszor meg sem köszönik és úgy tesznek mintha nem csináltam volna semmit,folyamatosan lehordanak, holott egész nap van, hogy lent vagyok és segítek, az már sok. Szeretném élni az életem,de ha elmegyek bárhova is már hívnak, hogy hol vagyok, nem vagyok otthon,pont most kellenék. Meg hogy minek megyek el otthonról, mit tudok csinálni a városban, itthon kell segíteni. De mindig!!! És amikor valami nagy melóban segítek,azt hiszem,békén hagynak picit,látják, hogy én itt voltam nekik,számíthattak rám. De nem, másnap képesek azt mondani, hogy nem csináltam semmit.
Lány létemre sokszor nehéz fizikai munkát bíznak rám, pl segíteni teli hordót felpakolni a kocsira,és egy szót sem szólok).
Folyamatosan rossz kedvem van, az egész családban nagy a feszültség, kezdem magam egy senkinek érezni, mert bármit csinálok az csak rossz lehet.
Amíg nincs munkám, ezt kell tűrnöm?! Beszélgetni nem lehet velük,mert kapásból az a válasz: mi is mindig csináljuk a dolgunkat.
Ha elmegyek valahova nem tudom jól érezni magam ,mert attól parázok, hogy milyen letolást kapok, hogy nem vagyok éppen otthon. Elkezdtem járni heti 2x tornára, talán értékelik, hogy hasznosan töltöm el az időt, de arra meg azt mondta mamám, hogy kell neked odajárni,pont akkor kellett volna xy dolgot csinálni.
Ti hogy kezelnétek ezt a helyzetet?
(és tudom, munka...de heti 3 helyre adom be a jelentkezésem és semmi...)
25/L
válasza:Egy kicsit furcsa számomra úgy tanácsot adni, hogy tudom, én 25 évesen már rég nem éltem a szüleimmel, sőt már családom volt.
Amikor ilyen történetet olvasok, két dolog lep meg.
Az egyik hogy miért jó ez a szülőknek, ha a gyerekük amúgy is nehéz helyzetét mg jobban aláássák.
A másik hogy egy értelmes, a leírtakból is kedves fiatal nő akiről feltételezem hogy tanult ember, miért nem talál munkát magának.
Nem kritizálni akarlak, mert elhiszem hogy nehéz munkát találni, és elhiszem hogy keresel is munkát.
Csak leírtam mi az a két dolog ami ilyenkor eszembe jut.
Tanácsot adni ilyen esetben nagyon nehéz. A legelső tanács az lehetne, hogy "keress minél előbb munkát magadnak" De ezt csinálod.
Tanácsolhatnám hogy bármilyen munkát vállalj el ami tisztességes munka. Legyen az takarítás vagy gyári meló.
Sokan erre rögtön rávágnák hogy nem azért tanultam ennyit, nem azért diplomáztam, hogy egy gyárban dolgozzam szalag mellett, vagy mások után takarítsak.
De én nem is azt tanácsolom, hogy 20 éven át dolgozzon az ember gyárban. Ilyenkor arra kell gondolni hogy a létminimumi fizetés is több a semminél. Ha már dolgozol, van pénzed, hogy elmehess és bérelhess egy szobát. Ha már külön élsz, akkor könnyeben tudsz ismerkedni, haladni az életben. Ha már stabil a helyzeted nyugodtabban tudsz megfelelő munkát keresni.
Tanácsolhatnám azt is, hogy holnaptól ne ugrálj úgy ahogy fütyülnek. Egyszerűen mondj nemet. Menj el bulizni, szórakozni.
De mivel nem ismerem a szüleidet így fogalmam sincs miképpen reagálnának arra ha lázadni mersz, ha nemet mondasz.
Lehet hogy meglepődnek, bár hiszti, és nem történik semmi, csak te leszel szabadabb egy kicsit.
De az is lehet hogy összepakolják a cuccodat és kivágnak a lakásból.
Szóval nehéz bármi tanácsot adni.
De én úgy érem hogy ha valaki nagyon-nagyon akar változtatni az életén, és mer is lépni annak sikerülni is fog.
Nem a levegőbe beszélek amikor ezt írom le.
Van egy kedves barátnőm. Nem fiatal már 30 felett van. 8 általános végzettsége a legnagyobb, mégis dolgozik. Úgy dolgozik, hogy egyik nap kilép a munkahelyéről, és 2-3 nap múlva már dolgozik is. Mindig talál melót. Nyomdákba, gyárakba megy betanított munkára. Nem keres rosszul sem, igaz sokat dolgozik.
Vagy itt vagyok én. Jó magam is közelebb vagyok a 40-hez. Nincs se diplomám, se nyelvtudásom. Szakmám van, mégis elmentem külföldre takarítani. Kevés angol tudással, és sok mutogatással kaptam takarítási melót.. Nem szégyenlem, mert úgy vagyok vele, ha majd merek angolul beszélni,ha majd értem is őket elég jól akkor akár itt kint is dolgozhatok a szakmámban..Addig a takarítás is jó munka, hiszen megfizetnek..
Hát erről szól az élet. Ha akarsz valamit elérni az életedben akkor tenned is kéne érte.. Ha heti 3 helyre adod be au önéletrajzodat és semmi haszna, akkor tessék napi 3-4 helyre beadni. Tessék naponta a nyakadba venni a várost, és bekopogni mindenhová munkát keresni. Egyszer alaki alkalmazni fog..
válasza:Állj rá intenzívebben a munkakeresésre. Ne haragudj, de heti 3 helyre beadni, az lényegében semmi. Ha 100 helyre beadod, ahol mindenhol tökéletesen megfelelsz a feltételeknek, jó ha 5 helyről behívnak interjúzni, és talán egy helyen alkalmaznak is. Ha szerencséd van. Nagyon magas a munkanélküliség, így nehéz dolga van az álláskeresőknek.
Ha tudsz némi tőkét keríteni, akár kölcsönből, akkor ne csak a saját városodban jelentkezz munkára, hanem messzebb is, a keresetedből el tudsz menni albérletbe, ahol nem zaklatnak. Ha pedig erre semmiképp nincs lehetőséged, akkor keress munkát más módon is: menj be személyesen minél több helyre, oda is, ahol nincs kiírva, hogy keresnek valakit, és hagyd ott az önéletrajzod. Beszélj az ismerőseiddel, hogy nézzenek körül, hátha tudnak neked munkát ajánlani. Feküdj rá a dologra, mert ilyen intenzitással sajna évekig ülhetsz otthon, mire egyáltalán behívnak interjúra.
válasza:Nekem is az a meglátásom, hogy sokkal jobban rá kellene állnod a melőkeresésre. Ez most nem a finnyáskodás ideje. El kell vállalni bármit, ami adódik. Csak munka legyen. Mert ha van munkahelyed, akkor nagyobb lehet otthon a szavad is, és nem fognak állandóan nyaggatni, hogy miket csinálj meg nekik.
Amíg pedig otthon vagy, munkanélküli vagy, addig sanjos el kell fogadnod, hogy ugráltatnak, és nem köszönnek meg semmit. Úgy lehetnek vele, hogy örülj, hogy van hol laknod, élned. Cserébe elvárják az ugrálást. Ez ellen csak a munkahely tud megvédeni. Többször, többet, és máshol is kéne próbálkozni, nemcsak a környéken. Sok sikert kívánok, és ne keseredj el, sokan vannak hasonló helyzetben. Gondolj rá, hogy fiatal vagy, előtted az élet!
válasza:lehet, h vad ötletnek hangzik, de add be a jelentkezésedet angliai au-pair munkákra is. vagy németországira, attól függően melyik nyelv megy jobban.
1 évre hagyd itt őket, dolgozz, láss világot. aztán majd rájönnek, h nem kellett volna házicselédnek nézni és mindenért csesztetni.
ez a helyzet már annyira fullasztó, hogy én a helyedben gőzerővel ráállnék a külföldi lehetőségekre is, ha már itthon ennyire nem kapkodnak utánad.
utána még mindig hazajöhetsz, lesz egy nagyon frankó nyelvtudásod, és könnyebb lesz elhelyezkedni is.
Köszönöm az eddigi válaszokat! Próbáltam jelentkezni már pultosnak,felszolgálónak, raktárban "pakolósnak", de ilyen helyekről sem jeleztek vissza.
A külföldi munkával úgy vagyok, hogy... szóval van barátom, de ő nem "mobilis". Nem szeretne elmenni a városból, mert az anyukájának nincs senkije, és úgy érzi, ha már egyedül felnevelte anyuja, itt a helye, hogy ha szüksége van rá, neki van munkája is egyénként. Szóval a városban szeretnék maradni miatta. Bár megpróbálkoztam most a síszenzonba kimenni Ausztriába, 1 csomó hotelt személyesen felhívtam, de vagy volt már emberük, vagy közölték, hogy referencia és gyakorlat nélkül nem.
Azt tervezzük, hogy jövőre összeköltöznénk,mert már ő is elakar menni otthonról, de ennek az a feltétele, hogy munkám legyen ugyebár, mert ha itthonról lelépek, nem fogok nyilván pénzt kérni, ő meg nem kap annyit, hogy addig engem is eltudjon tartani. Mellesleg nem is szeretném. Szóval a városba vagyok "kötve", bár az én döntésem lehetne, ha elmennék, nem olyan ember a barátom, akit itt hagynék.
De sokat írok :)
Addig amíg ide vagyok "kényszerítve", ti hogyan próbálnátok meg megoldani az ősökkel ezt a helyzetet? A kommunikáció nálunk nem sokat segít.
Nehéz dolog volt meghozni azt a döntést, hogy innen elmenjek, mert ideakartak kötni. Nem részletezném, hogyan, de fogok még kapni eleget, ha fogom majd magam és elmegyek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!