Hogy tudnék segíteni neki? Teljesen elvan kenődve.

hát ez a kis csicskázás nekem is bántja a fülemet.

nem csoda ha nem szeretik bent, ha így viselkedik.

Hát igen, mert értem én, hogy ezt ő csak otthon mondta, de ha ezt gondolja, ezt a "kis csicskák" megérzik és így még nehezebb lesz.

Valahogy el kéne neki mondani, hogy attól mert valaki másként néz ki, még ugyanolyan ember és meg kell tanulnia nem elsőre ítélni. Adjon időt az osztálytársainak, akik lehet, hogy szintén felszínesen ítélnek (kamaszkorban ez jellemzőbb) és róla is van egy véleményük. Ami meg lehet, hogy neki nem esik jól.

Valahogy el kell neki magyarázni, hogy az élet nem arról szól, hogy megfutamodunk, erre nincs mindig lehetőség. Vannak dolgok, amiket el kell tűrni és nem azonnal feladni, csak így tanulhatja meg, hogy egyből levonni következtetést a legnagyobb butaság. Esetleg kérdezzétek meg az anyukáját, hogy milyen volt az általánosban az első napja, vagy mennyi ideig tartott beszoktatni az oviba anno... azok is nehéz időszakok volt, biztosra veszem, most mégis visszasírja az általánost.

15 évesen már amúgy nem kislány, ilyen dolgokat meg kéne értenie, vagy el van szegénykém kényeztetve és eddig sokat nem kellett tűrnie. De ez meg nem maradhat így élete végéig... ezt te is tudod. Neki meg meg kell tanulnia.

Hát nem tudom... Most lehet, hogy leszóltok egy 15 ÉVES tinit, aki még nyuilván nem oléyan nyitott gondolkodású, és szemére veteitek, hogy nem elég barátságos azokkal, akik nem szimpatikusak neki - na de itt nem arról van szó, hogy a munkahelyen elviseli-e, hanem arról, hogy a barátait is innen kellene szereznie!!! MEGÉRTÉSre van szüksége elsősorban - de úgy érzem, Tőleg megkapja.

Ha nem találja a közös hangot az osztálytársaival, vigyétek át máshova. Tudod miért? Mert annak idején én se találtam az enyémekkel, nyílt ellenségeskedés nem volt, de tény, hogy ők a kis tanulós jógyerek-hozzáállásukkal, szerénységükkel (lehet, hogy a kiscsaj ezt nevezi ma "csicskának") nem voltak velem egy hullámhosszon. ETTŐL EGYIKÜNK SEM KISEBB ÉRTÉKŰ! Ezt akkor persze nem láttam be én se - melyik gyerek látja be, aki be van sózva, bulizni akar, és a jógyerek osztálytársai nem tartanak vele? Ha nincs közös érdeklődés (engem pl. a gimnáziumi 4, 6 átlag mellett érdekeltek a koncertek, bulik, zenék, haveri társaságok IS) akkor a kiscsaj majd elkezd más társaságokat keresni, mint én anno... És azért ez nem mindegy, tudod? Én egy középiskolás gyerek számára azt tartom optimálisnak, hogy az osztálytársaival barátkozzon, vagy az iskolatársaival. Mert ha az lesz, hogy megsértődik az osztálytársaira, amiért nem foglalkoznak vele e téren, akkor bármilyen társaságba belekeveredhet... Jó végülis én se haltam bele, de a középiskolai évek sodródását kihagytam volna örömmel. Felvettek az egyetemre, meg minden, de volt 1-2 olyan dolog, ami nem kellett volna...

28/n

Kedves utolsó!

Itt nem arról van szó, h nem találja a közös hangot az osztálytársaival... egy nap telt el, ezalatt a kislány eldöntötte, hogy az osztálytársai kis csicskák, mert nem beszéltek vele. Mindenkinek első nap volt, gondolom ő is ugyanúgy kezdeményezhetett volna beszélgetést a többiekkel. Nyilván ha az első félév után is gyűlöli az iskolát, nem szereti az iskolatársait (és ez már akár a tanulás rovására megy), akkor másik iskolát kell keresni. De azért egy nap (ráadásul az első) alapján nem lehet ítélni. A kislány valószínűleg el van kényeztetve egy kicsit, eddig nem nagyon találkozott számára kényelmetlen helyzettel, nem tudja kezelni. Ebben kell neki segíteni, nem a megfutamodásban. Jól írta előttem valaki, el kell magyarázni neki, h a többieknek sem könnyű, ne ítéljen elsőre, mert ugye hogy neki is rosszul esik, h nem volt kivel beszélgetnie, stb. Ha most anyukája átíratja, véleményem szerint a lehető legrosszabbat teszi a lányával.