Miért nem érti meg a családom, hogy nem akarok modellkedni?

Szociális munkás, ugyan, kérlek... Nemhogy örülnél, amiért a Tesco-ban segíthetsz a vevőkön, ha már a kérdezőn nem tudsz, mert egy csepp empátia se szorult beléd. Nyugodj meg, szocmunkásként se keresnél többet és ugyanúgy ki kéne dolgoznod a beled, csak még le is hánynának a részeg hajléktalanok. Nem hiszem, hogy neked való munka.

Kérdező, te pedig tanulj szépen és koncentrálj a terveidre. A szüleid rajtad keresztül akarják megvalósítani önmagukat és nem tetszik nekik, hogy már egy felnőtt, önálló személyiség vagy, és nem tudnak Marionett babaként rángatni. Ahogy elnézem, már próbáltad nekik megmagyarázni a dolgot, de sehogy se fogadják el a tényt, hogy ez a szakma téged nem érdekel. Ebben az esetben felesleges tovább magyarázkodni, nem érdekel és kész, többször nem vagy hajlandó beszélgetni erről. Ennyi. Aztán, ha felhozzák, vagy válts témát, vagy ha ez kevés, akkor hagyd ott őket, majd rájönnek, hogy nincs értelme, mert nem lehet téged meggyőzni.

Látszik, hogy itt senki sem dolgozott a divatszakmában.

Embertelen egy iparág. Senkit nem érdekel, hogy te fáradt vagy, vagy mi bajod van. Csak egyszer mond nemet, és kész. Vége. Arról nem is beszélve, mikor közlik veled, hogy akkor kapsz szerződést, ha hagyod magad megb*szni v.mi befolyásos figurával.

Mit gondoltok, miért kezdenek sokan anyagozni? Hát azért, hogy elviseljék ezt az "életstílust". Sokan a 30-as éveikre lelkileg és fizikailag is tönkrevannak.

Mindenki csak a csillogást látja, a mögötte húzódó durva valóságot nem. Az egész leginkább arra hasonlít, mint egy távol-keleti gyártósor: jó pofát kell vágni hozzá, és a végkimerülés utánig gürizni.