Mi lehetne a megoldás, ha antiszociális a párom?
Párommal lassan 6 éve vagyok együtt. Én nagyon pozitív személyiség voltam régen,de sajnos az ő hatására ma már ez nem elmondható rólam. sokszor vagyok lehangolt,mélabús..és azt érzem nem jó úton halad mellette az életem. nekem vannak céljaim,szeretnék fejlődni,de mellette úgy érzem nem tudok,visszahúz.Minden szinten!
Ő egy nagyon negatív,fogalmazzuk úgy antiszociális személy. Mindenki más hibás csak ő tökéletes..ellenséges, paranoiás, sokszor tudatosan rosszindulatú, sokszor szinte elviselhetetlen...( főleg ha még iszik is egy kicsit) nagy ritkán dolgozik , de ez alig számottevő. Nem tudok rá számítani,felnézni rá..mint férfira. De szeretem őt. Ezért is vagyok még vele. De lassan kezdem belátni ennek semmi értelme. Az idő felettem is megy,szeretnék családot,gyermeket,de rá nem alapozhatok. Sajnos ő nagyon egyedül van a világban..a családja akik sajnos hasonló jelzőkkel illethetők ,ingerszegény környezetben,nagyon rossz körülmények közt él...A családja mellett tudom csak kikészülne. Én mindent megadok neki,és nem értem akkor miért csak a negatív dolgokat,a „bántást” kapom tőle. Mindig a családomat szidja,mintha azt akarná tőlük is forduljak el..( a barátaimmal már megtettem...) Szerintetek van rá mód hogy valami változzon? Megmenthető még ez a kapcsolat? Most elkezdtem egy Életjobbító tanfolyamra járni..és látom,most szembesülök a hibáimmal..Van kiút?
Hosszú leszek :)
Én azt gondolom, hogy te már rájöttél, hogy nem jó neked így ez a helyzet és talán erősen gondolkodsz a szakításon is. Valószínűleg visszatart az egyedülléttől való félelem, meg az, hogy hátha nem könnyen találsz új párt. Ezeket meg is lehet érteni és pár hónap biztosan el is telik, amíg újra kedved lesz ismerkedni. Viszont ha a rosszban benne ragadsz, az hosszabb távon még rosszabb lesz számodra!
A kérdés az, hogy el tudod-e szánni magadat egy döntő lépésre? Na nem rögtön a szakításra, hanem arra, hogy leülj és átbeszéld vele a jelen helyzetet. Válassz ki egy nyugodt estét, amikor mindkettőtöknek van ideje, és mondd el neki, hogy hogyan érzel. Mondd el neki azt is, hogy ha nem változnak a dolgok, akkor kész vagy őt elhagyni (de csak, ha tényleg ezt érzed. Legyél kedves és tárgyilagos és ne vigyél a beszélgetésbe erős érzelmeket. Inkább hallgasd meg a véleményét. Ha szeret és fontos vagy számára, akkor az is fontos lesz neki, hogy te boldog legyél mellette. Ha valóban ragaszkodik hozzád, meg fog rémülni, hogy tényleg elveszíthet, és komolyan gondolkodóba esik, hogy mit tegyen a helyzet megoldására. Erre természetesen időt kell szánni.
Az is egy fontos tényező, hogy ő is úgy érzi-e, hogy neki változnia kell, mert nem egészséges ahogy él. Ha neki megfelel a saját viselkedése, érzésvilága, akkor te sajnos nem tudsz mit tenni, csak akkor fog változni, ha maga is belátja, hogy rossz irányba haladnak a dolgai.
Ha ezt képes megtenni, akkor én is egy párterápiát javasolnék nektek, és/vagy neki egy pszichológus segítségét (mert valószínűleg az ivás és a rosszindulat is egy komoly frusztráció elnyomása részéről a felszínen).
Ha nem hajlandó rá, és nem veszi komolyan a felkiáltásodat, akkor még egy utolsó beszélgetést javasolnék 1-2 hét elteltével. Ha ez sem segít, akkor én is azt javaslom végső soron, hogy szedd össze a bátorságodat és költözz el. Hogy ővele mi lesz (családjához megy vagy mit csinál), ne aggódj rajta, felnőtt ember, előtted is volt élete, most is meg kell tudnia találni a saját útjait. Ez már nem a te felelősséged...
Ne diagnosztizálj! Honnan tudod, hogy antiszociális a párod? Fogod a netdokit és megkeresed a jellemzőket? Lefogadom, hogy fel sem fogod, mint jelent egy valódi antiszociális karakterrel együttélni! (kevesebben vannak valódi antiszociálisok, mint gondolnád)
Ha a párod rosszabbá vált a kapcsolatotok alatt, abban a te kis kacsód is benne van. És soha nem azt kell elérni akarni, hogy ő változzon, hanem azt, hogy te változtass magadon, és majd ő változtat saját magán, ha ezt jónak látja. Senkit sem lehet megváltoztatni, pláne nem akarata ellenére.
Sokat beszélgettünk, már annyiszor megpróbáltuk...megígérte hogy változtat..de ez már korántsem olyan mint régen.
Érzem hogy már kihűlt a kapcsolat,fáj hogy nekem nőként kell a biztonságot nyújtani egy férfinak,nekem kell helytállni és robotolni a boldogulásunkért...,nem fájna ez ha felőle is éreznék erőfeszítést...nem találok a vele valóm életben benne örömöt.Erőt kell magamon venni,és lépnem kell.
Mert nekem is csak egy életem van,felettem is elmegy az idő..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!