Lelki terror? Mi a megoldás?

Meglehet, hogy ezzel a kérdéssel szakemberhez kellene fordulni és nem itt érdeklődni, de reménykedem abban, hátha van valakinek egy jó ötlete. Én már feladtam.

Régebben mesébe illő életünk volt, a családom egy harmonikus, boldog család volt. Ma már olyan mintha a pokolban élnék. A gondok-szerintem ott kezdődtek, amikor a legfiatalabb húgom szakított a barátjával. Azután fűvel-fával összejött és most a 3. pasijánál tart. (16 éves) Ezzel még gondom sem lenne, hiszen az ő élete. Ám most már nagyon zavar, mert az én életemet is érinti, sőt inkább úgy mondom, megkeseríti. Sosem megy be időben az iskolába, van, amikor be sem megy (csak azért, hogy a családi pótlékot megvonják), a jegyei katasztrofálisak (és most nem arról van szó, hogy csak 3-ast kap valamiből), mindig éjszaka közepén jön haza, hatalmas számlákat csinál és megkeseríti a családtagjai életét. Az iskolába már többször behívták a szüleinket, ahol persze egy pszichológust javasoltak, de apám nem engedélyezte mondván, mi is meg tudjuk beszélni. Hát nem. Hiába beszélt már mindenki vele, semmi haszna nem volt. Ha láttatok igazi zsarnokot a szappanoperákból, akkor itt a magyar verziója. A szüleim nem tesznek ellene semmi komolyabb lépést, csak veszekednek, ami sem a családnak, sem a környezetünknek nem jó. Egy 16 éves kislány dirigál egy egész családnak/rokonságnak és senki nem tesz semmit. Én egy egyszerű egyetemista vagyok, aki a rossz anyagi helyzetből adódóan még nem tud elköltözni (pedig már a húgom szívesen kirakna), de ebben az idegtépő állapotban még tanulni sem tud. Szeretnék előbbre jutni, szeretnék boldog lenni és nem hiszem, hogy nekem kellene menekülnöm/ gyógyszereznem magam, hogy „túléljek”. Egy család nem erről szól. Szerintetek mit tehetnék? Már nem sokáig bírom.

Köszönöm, hogy elolvastátok.