Aki szóbeli bántalmazó tényleg csak idő kérdése hogy fizikailag is bántalmazzon?
Szerintem nem. És fordítva sem igaz, szerintem. Anyám pl kalapált engem amikor kicsi voltam, meg amikor kamasz voltam de sosem mondott rosszakat nekem. Mamám meg folyamatosan szidott mégsem ütött meg. Férjemmel is ha összeveszünk és van hogy olyankor megvetően, lekezelően beszél, de nem bántalmaz fizikailag.
Szerintem ez személyiség függő, hogy melyik határt hogyan lépik át. Mindenesetre az is rossz, hogy megaláznak téged, főleg az, akit szeretsz. Néha talán rosszabb, mint egy pofon
Iszonyatosan szerelmes voltam belé. Azt gondoltam kölcsönös, mert minden arra utalt. Összeházasodtunk, lett 2 gyerek. És utána kezdődött el a lelki terror. Addig nem, hanem csak amikor biztos volt, hogy úton a 2. gyerek és meg is tartjuk.
Először semmiben nem voltam elég jó. Én meg elhittem és állandóan bizonyítani akartam, míg egy nulla önbizalommal rendelkező, megkeseredett kis csicska lettem. Már magamat is utáltam. Folyton rosszul éreztem magamat.
Aztán a családomat kezdte el szidni, akik mindig támogattak minket és segítettek. Na és ez rázott végre helyre, nyitotta fel a szememet. Eloszlott a köd, elmúlt a szerelem, megundorodtam tőle is.
Elkezdtem újraépíteni magamat, amit diszkréten de szívósan mindig újra lerombolt. Keresztbe tett állásinterjúk előtt, stb.
De most már erősebb vagyok, és látom már mit tesz velem. Csak még nem vagyok sajnos független. Mint sokak után, utánam sem kapkodnak a munkapiacon. Nincs saját bevételem, vagy csak szórványosan, és ő ezzel nagyon él. De igyekszem.
És már a bar.mságait sem hallgatom meg, de azért próbálkozik. Viszont felmerült bennem, hogy vajon meddig menne el...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!