Hogyan lehet fizikailag és pszichésen ráállni a munkára?

Eddig évszaktól (mikor világosodik) függően 7 és 9 között keltem. Most 6 körül fel kell kelni, ha el akarok készülni és balesetmentesen be akarok érni. Ha csak zuhany-kaja-fogmosásra hagyok időt, akkor nekimegyek az ajtónak.

Régebben, ha hétkor keltem, akkor dél-kettő körül "reggeliztem". Tény, hogy itthon voltam és fizikailag nem csináltam semmi fárasztót. Tehát nekem 2-3 óra alatt ébred fel a gyomrom. Ma reggel is majdnem visszaöklendeztem a reggelit, aztán két órával később már az asztal szélét is megrágtam volna.

De leginkább az agyam zavar. Kora délutánig otthoni dolgokon jár az agyam, aztán átkapcsol és lefekvésig pörgök a munkán, tele vagyok energiával. Reggel ismét kóma vagyok és ki se kelnék az ágyból, délre felpörgök, lefekvésig le se állok - és folytatódik az ördögi kör.

Szeretném a munkaidő végén "magánéletre" kapcsolni az agyam, munkaidő kezdetén pedig munka funkcióra.

Magával a munkával semmi bajom, tetszik, csak a ritmust nem tudom felvenni fizikailag-pszichésen.

Ja, ma kellett kötelezően üzemorvoshoz menni, egész délelőtt a pincében kerestem a vérnyomásomat meg a vércukromat. Délután egy empatikus kollégától kaptam egy kávét, fél órával később az orvos kiugróan magas vérnyomást mért. Nekem, akinek alapvetően a béka feneke alatt van a vérnyomása mindig. (110 fölé nem szokott menni, most 140-et mértek) Nem voltam se ideges, se feszült. Inkább álmosnak és kábának éreztem magam, illetve fizikailag fáradtnak.