Mit csinálnátok 20 évesen terhesen, ha az apa nem támogat? Személyes tapasztalat?
Kiderült, hogy babát várok, az barátom teljesen elzárkózik a lehetőség elől, én nem tudom mit tegyek. (mindketten felelősek vagyunk, le kellett állnom a gyógyszerrel, gumival védekezünk, de párszor megszakítással csináltuk, szóval tudom,hogy hibáztam) Mindketten egyetemre járunk, a szüleink nem tudnak támogatni, ösztöndíjakból, diákmunkából élünk. Hazamehetnék, halaszthatnék, majd dolgozhatnék a gyerek mellett, valahogy biztos meg lehetne oldani. Ha a párom is benne lenne, nem vacillálnék, bevállalnám. Így viszont nem tudom. Egyáltalán milyen lehetőségeim vannak, vagy ráerőltetem a gyereket, mert elég lelkiismeretes, és vagy velem marad vagy nem, de lesz apja. Vagy hagyom, hogy élje tovább az életét, és nevelem egyedül, de akkor anyagilag sem támogat. Végül is bárhogyan is dönt, mégis csak én döntök. Nem tudom, hogy megtehetem e vele. Vagy megtehetem e ezzel a kisbabával ezt az egészet. Mi van ha rájövök, hogy máshogy kellett volna döntenem.
Ugyanakkor félek, hogy megbánom azt is, ha elvetetem. Bár legalább csak én szenvedek nem hárman.
Nagyon nem tudom mit tegyek. Beszéltem már anyukámmal, barátnőimmel, párommal, tudom hogy az én döntésem, de jó lenne olvasni személyes tapasztalatokat.
Arra jelenleg nincs szükségem, hogy bárki beszóljon, szóval ezt légyszi ne.
Csak a saját tapasztalatomat tudom leírni:
20 évesen szültem, mi nem maradtunk együtt az apával.
Nekem volt előtte munkahelyem, így el tudtam menni gyed-re, így végül is tűrhetően meg tudtunk élni. Utána elmentem egyetemre, és igazából ez az, ami majd rád is vonatkozik, ha úgy döntesz, hogy megtartod a babát. Hát nézzük csak, miből is éltünk, amíg ketten voltunk: diákhitel, szoctám, családi pótlék, három éves koráig a gyes, meg valamelyest a szüleim is támogattak, persze ezt nem úgy kell érteni, hogy százezreket vágtak hozzám havonta, de amennyivel tudtak, annyival segítettek.
Gyerektartást sosem kaptam, a fiam "apja" úgy gondolta, neki csak jogai vannak, kötelességei nincsenek.
Számomra lelkileg nem volt akkora teher, hogy egyedül neveljek egy gyereket, inkább csak most, hogy már nem vagyok egyedül, látom úgy, hogy azért az elmúlt időszak nem volt egy sétamenet. Anyagilag állhattunk volna jobban is, de azért nem panaszkodom, nem nyomorogtunk sosem. Ki tudtam fizetni a lakbért, meg a többi lakhatási költséget, normálisan ettünk, volt ruhánk mindig, a fiamnak játékai, csináltunk programokat, néha-néha egy kis szórakozásra is futotta a barátaimmal, szóval ha nehezen is, de ki lehetett gazdálkodni a szükségleteket.
A te esetedbe én nem akarok beleszólni, a te döntésed, nekem pusztán annyi a meglátásom, hogy ha megtartod, akkor azért azt vegyük már figyelembe, hogy akár együtt maradtok, akár nem, az a baba nem csak a tiéd, hanem az apukájáé is, elvégre a fogantatásában is tevékenyen részt vett. Szóval ne csinálj magadból mártírt :) Mind a jelenlétével, mind anyagiakban úgy normális, ha támogat, arról nem is beszélve, hogy nagyon nem árt, ha egy gyereknek van apja, apaképe.
Gondolj arra is, hogy egy gyereket legalább 18 éves koráig kell eltartani, felnevelni. Amikor elkezdi az iskolát, jelentősen megnőnek a költségeid. Ha már középiskolás, akkor különösen. Akkor már nem akar kínai ruhát hordani, kell neki számítógép, telefon stb.
A szüleid most még talán tudnak támogatni, de 18 évig nem valószínű. Te nem tudod befejezni a tanulmányaidat, munkát kis gyerekkel csak nagyon szerencsés esetben kapsz. Azt is vedd figyelembe, ha nem tartozol a gazdag családok közé, akkor az életszínvonalad egyre rosszabb lesz. Magyarországon ez a várható.
Igaz, van kockázat. De kicsi a valószínűsége, hogy többet nem lehet gyereked. Több ismerősöm is van, aki elvetette az első gyereket. Ma már 2-3 gyereke is van.
Lelkiismeret furdalásod ne legyen. Sokkal okosabb döntés elvetetni, mint nyomorogni látni a gyerekedet.
Egyetemre jártok, ösztöndíjból, diákmunkából éltek, apuka nem akarja egyáltalán, szóval rá ne is számoljunk, szülők nem tudnak segíteni, csak annyival, hogy lakhatsz otthon.
Keveset keresnek meg fognak nőni a kiadásaik veled és a gyerekkel, a kajátokkal, rezsitekkel, ezt nem lehet félvállról venni, hogy jaj egy plusz villanykörte az szinte semmi, mert nem, pl. egy kisbaba miatt télen nem lehet majd spórolni a fűtésen, ugye pont pár hetes-hónapos lenne jövő fűtési szezonban, neked nem lesz tovább diákmunkád és ösztöndíjad, kapsz majd havi 28 ezret oszt csók, ami semmire sem elég. Ha hazaköltözöl, hogy fejezed be az egyetemet? Nappalira gondolom nem tudnál járni. Sok egyetemen, szakon levelezős képzés meg kizárólag fizetősön van. Lehet egyéni tanrenddel kábítani, de az megint csak egyetemtől, kartól függ, nálunk valami zseni átlag kellett hozzá, hogy engedélyezzék, ami alig volt meg valakinek.
A spórolt pénzed, amivel meg kihúznád egy éves korára... arra igyál hideg vizet, akkor is, ha mindent használtan veszel meg, meg a legolcsóbbat. Annak a gyereknek elég sok minden kell, meg neked is. Már eleve a terhességed alatt, a rendes nadrágjaid nem fognak rád menni a hasadtól, a felsők a kétszeresére nőtt melleidtől és a hasadtól, itt a kelengye lista a babának, nyilván nem kell mindent meg venni, nem újonnan, meg hátha akad valami a családban is, de azért elég szép hosszú: [link]
Szerintem nem is az, hogy fiatal vagy, meg az apa nem támogat. Van olyan 20 éves, aki pl. 17-18 éves kora óta dolgozik, mert szakmát szerzett, vagy érettségi után elhelyezkedett, az legalább gyedet kap, nem fillérekből van neki kuporgatása, jobb eséllyel indul vissza a munkaerőpiacra utána is, mert már van tapasztalata...
Neked meg semmid sincs és még a szüleid se tudnak segíteni, nekik is elég a hitel.
ez a probléma.. eltüntetni okos.. a legokosabb - de megtartani meg több mint okosság.
A világnak csak egy része a racionális, nem csak racionalitásból áll, és ezt állandóan közli is velünk.
Roppant szellemes vagy...:)
Most menjel vissza szepen es jatsz tovabb...
34-es vagyok. Hozzátenném továbbá, hogy a halasztás is veszélyes dolog. Megnéznék egy statisztikát, hogy hány halasztó nem megy vissza sose.
Én is halasztottam, ráadásul nem is gyerek miatt, de egyszerűen nem sikerült az egy év alatt kivergődni abból, hogy nagyon kell a pénz is, az idő is, nem tudok visszamenni. Egy félévet akartam, kettő lett belőle, gondoltam belefér. Nem tudok visszamenni most sem, és csak kettőt lehet egyben halasztani, szóval erről ennyit.
Ráadásul múlt héten pont a kezembe került egy jegyzetem és csak néztem, hogy úristen, annyira kiestem én már ebből a tanulásból, hogy hirtelen azt se tudnám hova kapjak, biztos szenvedés lenne visszarázódni, pedig nekem nincs ott még egy kisbaba se, aki szintén egy rakás időt igényel. na meg, akkor megint ott van, hogy ha visszamégy tanulni, akkor honnan lesz pénz? Vagy apa nélkül szakadsz három felé? Az meg kész idegbaj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!