Voltatok már nős férfiak szeretői? Elhagyták a feleségüket értetek? Vagy a feleségükkel maradtak? Mi lett a vége?

Igen, voltam, és elhagyta a feleségét értem. Azóta is együtt vagyunk.

Amikor összejöttünk, nem tudtam, hogy nös. Hallgatott róla, majd bevallotta, akkor elhagytam, de mivel nagyon szerettem, pár hónap után visszamentem hozzá. Addigra elhagyta a feleségét, és beadta a válást.

Nem voltam. Van pár ismerősöm, aki volt.

Nem hagyták el értük a feleségüket. Mindig volt kifogás a házasságban maradásra. Mig leérettségizik a gyerek, mig nem vakolják be a házat.

Az idő telt, ismerősöm várta, kilépjen a férfi a házasságból. Közben nem volt ünnep, összebújós esték, kézen fogva sétálás az utcán. Csak a magány, várni a férfit. Készenlétbe lenni, mikor jön. Barátait elhanyagolta, várva, talán jön a szerelme.

Megalázó dolog a szerető státusz.

Ha érintett vagy, gondold át.

Ja, a ház még mindig nincs bevakolva.

Személy szerint én nem. Lehettem volna, de akármilyen szerelmes voltam, nem adtam be a derekam.

Ne haragudj de ha azt akarod megtudni hogy egy férfi elhagyja-e miattad a barátnőjét/feleségét, annak az a módja hogy nem adod magad oda neki.

1 évig szenvedett mellettem a srác, amikor barátom lett majd' meghalt a féltékenységtől, de nem szakított a barátnőjével. Pedig ennyi lett volna hogy megkapjon.

Végeztünk. 5 éve nem láttuk egymást, ő felcsinálta a csajt és elb@szta az életét, én pedig éppen házasodom egy olyan férfivel aki az életét adná értem - és viszont.

De hogy majdnem olyan választ kapj, amit szeretnél: sógorom csalta az asszonyt egy kis fruskával hónapokig, hitegette ugyanígy a fejét.

Csajszi már olvadozott hogy nemsokára még a kezét is megkéri, csak előbb rendezi az anyagi helyzetet az asszonnyal... aztán jött a pofáraesés, amikor a hős szerelméről otthon kiderült hogy félrejár, az vallott az asszonynak, elmentek egy hétre békülni, csajszi meg abban a pillanatban el lett felejtve.

Még hetekig vonyított a kapuban sógorom után, aztán felfogta hogy vége a játéknak.

Nem, nem voltam és soha nem is lennék.

Egyrészt, mert nem szeretek második, "ha ló nincs, szamár is jó" szerepet játszani, amikor az illetönek kedve van egyed d.ugni, akkor készenállni rá, egyébként meg csak letitkolni való valakiként élni az életemet és rettegni, hogy valaki megtudja.

Másrészt gyakorlatilag nincs olyan eset, amikor a feleséget otthagyják és a szeretöt választják.

(Kivéve, ha ebböl valami anyagi haszon származna, de akkor meg a szeretö lesz a feleség, és más a szeretö.)

Kifogás mindig van, ami miatt nem lehet elválni - a gyerekek kicsik, az adóságokat elöbb le kell törleszteni, a feleség nagyon beteg és ilyenkor nem lehet elhagyni, stb -, meg természetesen minden esetben állitják is, hogy nincs köztük már régen semmilyen kapcsolat, csak külsö okok miatt vannak együtt.

Az erkölcsi oldalról nem beszélek, de aki ebbe a szerepbe belemegy, az saját magát igencsak leminösiti.