Mihez kezdjek az életemmel?
Elsőéves orvosis vagyok, de mivel nem bírtam annyit tanulni, így minden bizonnyal meg fogok bukni, sőt egyes vizsgákra nem is mehetek. De nem a lustaságom miatt, csak egyszerűen nem bírta befogadni az agyam. Szívemből orvos akartam lenni 8 éves korom óta, mert nagymamám sokat beteg volt és őt akartam meggyógyítani. Harmadszorra vettek fel (anyagiak), és aki ismer, tudja, hogy kitartásomnak köszönhetően jutottam el ide. Most ki fognak dobni, már kezdek megbékélni vele (persze belül nagyon fáj és az önbecsülésem a föld alatt van...mégis hogy nézzek majd a beteg emberek/gyerekek szemébe, hogy én nem tudom őket meggyógyítani, mert túl hülye vagyok? ), de fogalmam sincs mihez kezdjek fél évig (beadom fogtechnikusi képzésre). Hazaköltözöm a családomhoz(3 éve külön élek), de ott nincs munkalehetőség, viszont nem akarok otthon ülni, mert akkor biztosan magamba zuhannék. Te mihez kezdenél?
Előre is köszönöm
20/L
szia!
én ugyan büfé szakra járok,de azt akarom otthagnyi,és elmenni orvosrira,vagy más eü irányzatú szakra,a jelenlegi szakomon csak felesleges dolgokat tanulunk,ami nem érdekel,meg sem tudom tanulni ezért,otthagyom elmegyek dolgzoni a fővárosba,nem akarok otthon tengődni,szüleim elég mardiak,nem értik a döntésem,nem engedik,hogy othagyjam az egyetemet
Ha úgy látod, hogy képes lennél elvégezni, akkor jelentkezz újra ugyanoda és próbáld meg jövőre is.
A fél évet pedig tanulásra használd. Az első féléves anyagot már tudod hogy mi, azt megtanulhatod, és előre is tanulhatsz az anyagban. Így biztos sikerül majd elvégezni.
Ha tényleg ez az álmod, akkor ne add fel! Én sajnos feladtam, most már esélyem sincs, és 24 éves fejjel ténylegesen értelmetlennek látom az életem, semmi nem tud egy kicsit sem lázba hozni. Ha újra csinálhatnám, küzdenék, amíg csak lehet, ezért tanácsolom neked is ezt!
Köszönöm szépen, azon is gondolkoztam, hogy újra kezdem, de valahol máshol , mert itt elég kemények az elvárások (külföldön tanulok). Még magam sem tudom. Sokszor vagyok úgy, hogy úgy érzem, meg tudom csinálni, de mikor vizsga van, akkor mindig elpuskázom (nem a stressz miatt, mert az rám egyáltalán nem jellemző).
Kedves 2.válaszoló! az egyik szaktársam 35 éves és most kezdett velem. Tehát ne add fel! Jaj, és ő a legjobb !!!
Szia!
Én összeszedném magam a helyedben és csak azért is megcsinálnám. Biztos vagyok benne, hogy képes vagy rá. Nem hiszem, hogy a felfogóképességeddel lenne baj, hanem inkább a motivációd csökkent. Nem te vagy az egyetlen, aki első éves korában bukdácsol az orvosin. Én nyelvszakot végeztem, de volt egy orvosis lakótársam, aki tényleg éjjel-nappal tanult, de első féléves vizsgaidőszakában ő is bukott. Azóta pedig már ledoktorált, bőrgyógyász lesz. Ne hagyd veszni ezt az álmot, mert ahogy olvasom, neked ez nem csak egy munka, hanem hivatás és ez az, ami baromira nem mindegy. Mindig bánni fogod, ha most ezt feladod. Olyan pedig hidd el, hogy nincs, hogy valamit nem tud befogadni az agyad. Az egyetemen tanultam meg, hogy mindent meg lehet tanulni. Kinek kisebb energiaráfordítással, kinek valamivel többel, de meg lehet. Az emberi agy olyan mint egy csodálatos számítógép; korlátlan adatmennyiséget képes feldolgozni és rögzíteni, aztán tárolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!