Igaza van apának? Normális, hogy ezért utálja a páromat?

Amúgy anyám szerint is csak kötekszik és sose lenne jó, bárit is csinálna. Ezt akkor mondta, amikor apám beszólt a páromnak, hogy miért nem megy ki segíteni a kertbe. Tudtuk, hogy ez lesz, és direkt figyelte anya, hogy apa mit csinál kint. Konkrétan csak járkált jobbra-balra, beszélt a szomszéddal, leült cigizni. Ennyi volt a nagy kerti munka.

De ha a párom kiment volna, tuti, hogy lett volna munka neki, közbe meg apám üldögélt volna.

A normális szó sosem használ, de ebben az esetben a veszekedés sem.. Mondjuk máskor se nagyobb. Legalább 3x veszekedtem vele emiatt, anya is mellém állt. Végül lerendezte apa a vitát annyival, hogy "akkor csináljatok amit akartok".

Mindig ezt mondja, aztán meg ugyanúgy kötekszik tovább..

7 hónap múlva elköltözök a páromhoz, és onnantól megszűnik ez a probléma.. De az előbb hallottam, hogy megint szidta anyának a páromat, hogy "jól meg fogja szívni ezzel a sráccal", és még hasonlók.. Én szeretném fent tartani a jó viszonyt, de így nem fog menni.

És majd ha áthívom őket ebédre, előre látom, hogy mi lesz... Mik ez a bútorok, de kicsi a lakás, "ejj lányom kellett neked ide költöznöd??"...

Tudom, de szeretném elhinni, hogy nem így van.. Nem tudom, miért utálja ennyire. Anya szerint a párom nem tehet róla, de hát valamivel csak "kiérdemelte".. :( Én sem utálok ok nélkül embereket..

És akkor csodálkoznak, hogy miért vagyok ingerült, meg feszült hétvégente.. Amikor apámmal egy légtérben vagyunk, folyton ezen kattog az agyam, hogy nehogy csináljon valamit a párom, amiért apa megalázhatja, beszólogathat neki.. Amikor véletlen kiborított egy pohár vizet, inkább azt mondta, hogy én voltam, hogy ne őt alázza ezért is.

Egész hétvégén ezen jár a fejem, nem tudok kikapcsolódni

*mondtam

Tehát én mondtam, hogy kiborítottam, még mielőtt a párom megszólalhatott volna.