Ha az egyik gyereknek születésnapja van, akkor feltétlenül kell a testvérnek is ajándékot venni? (többi lent)

Meg tudom érteni az alapkoncepciót, hogy hagy örüljön mindkét gyerek, de szerintem ez hosszú távon nem jó. El kell fogadniuk, hogy bizonyos alkalmak egy-egy emberről szólnak. Majd lesz neki is olyan.

Az egyik ismerősömék ezzel a hozzáállással odáig jutottak, hogy a 15 éves lányukat nem engedik el a barátnőjéhez szilveszterezni, mert a 13 éves öccsét nem hívta senki, és rossz lenne neki otthon egyedül. Ugyanez a lány nem mehet el az egy hetes osztálykirándulásra, mert bár azt meg tudnák engedni maguknak anyagilag, úgy gondolják, hogy ilyen értékben az öccsének is kapnia kellene akkor valamit , és az már úgy sok. És ezt halál komolyan gondolják. Hiába pedzegettük, hogy lesz a fiuknak is osztálykirándulása, és akkor meg ő mehet majd, egyszerűen nem tudják feldolgozni, hogy a két gyerek két külön személy.

A húgommal egy hónap eltéréssel van a szülinapunk. Mikor kicsik voltunk, pont a kettő közt tartottuk meg, hogy mindketten kapjunk ajándékot. De aztán már én kértem anyut, hogy hagy legyen külön, nem érdekel, ha később kapom az ajándékot, de az az én igazi szülinapom.

Szerintem sem sülhet ki ebből jó. Az életben nem lesz olyan, hogy mindig "vigaszdíjat" kap, ha valaki mást ünnepelnek.

Ez is csak a "szép új világ" hordaléka, ma annyira el vannak kényeztetve a gyerekek, meg túllihegva a gyereknevelés, hogy egyre több családban csinálják ezt, pedig nem jó ötlet.

Egyrészt így lehet a gyereket egy ilyen "adj uram, de rögtön" típussá nevelni, ezzel megszokja hogy olyan nincs hogy egy adott történetben ő csak mellékszereplő, másrészt minden gyerek megérdemli hogy a szülinapján, egy évben egyszer igenis kivételezzenek vele a szülők. Legyen az teljes mértékben az ő napja, csak ő kapjon ajándékot, legyen a kaja az ő kedvence, azt játsszák, amit ő akar, satöbbi.

Mondjuk ha belegondolok, a mai szülők egyfolytában ajándékokkal akarják megvenni a saját gyerekeiket, és kompenzálni hogy a rohanó világ miatt nincs rájuk annyi idejük, amennyit szeretnének.

Vegyük például a mikulást. A mi gyerekkorunkban az édességről szólt. A mai gyerekek az édesség mellett kapják a nagy, komoly ajándékokat...

Ilyen lett a világ sajnos.

Amikor kisgyerek voltam, nálunk is úgy volt, hogy szülinapkor, névnapkor a másik is kapott egy tábla csokit. Nem lett belőle bajunk, nem lettünk elkényeztetettek, önzőek, az nem itt kezdődik.

Hogy nálunk hogyan lesz, nem tudom, mert a kisebbik még nincs 1 éves, úgyhogy még nem kerültünk ilyen helyzetbe. Most úgy gondolom, nem fog a nagy kapni akkor semmit, de majd meglátjuk.

De egy tábla csoki... az hülyeség, nem ajándék. Nem azért mondom, nem voltam soha elkényeztetve, de ha jöttek rokonok, mindig csokit hoztak. A csoki nem ajándék, hanem olyan, mint a pia meg a bonbon, csak gyerekeknek.

Inkább egy illatos radír vagy egy szép cerka.