Tehetetlen vagyok. Senki segítségére nem számíthatok. Mit tehetnék, hogy megoldam?

Dobd ki!!! Az előző párom ilyen volt, évekig könyörögtem neki, hogy ha már amúgy is kivagyok, ne tegyen már rá még egy lapáttal, és ha netán elkísérne orvoshoz, az maga volna a tökély... de sosem jött, csak hozott mindenféle nyugtatókat. Tényleg, sokkal jobb egy leszedált barátnő, mint egy normális.

Végül felvettem a kapcsolatot egy régi barátommal, aki eleinte neten keresztül segített, aztán találkoztunk, összejöttünk. És ennél jobb nem is történhetett volna velem! Húzza ugyan a száját, ha hajnalban kell, de mindig elvisz orvoshoz, ott van velem, úgy vigyáz rám, ahogy soha senki még. Kár, hogy nem évekkel korábban hagytam ott az előző párom, aki ugyan állítólag mindennél jobban szeretett, mégse tudott segíteni.

Miért veszítenéd el?

Bárki lehet beteg. Attól, hogy neked nem testi, hanem lelki problémád van (bár én egy hormonbetegséget, mondjuk strummát sem zárnék ki), attól még lehetnek gyerekeid.

Ha beutalnak, akkor kivizsgálnak és kész.

A szülés utáni depressziósoktól sem veszik el a gyermeket és a gyermekágyi pszichózisosok is hazamehetnek a gyermekükhöz miután meggyógyultak.

aki hagyja magát... annak ez a sorsa. Bár itt, ha fel kell magad áldoznod, akkor annyit érsz el, hogy később tényleg az elmebajod miatt veszik el a gyerekeid és a pasid is keress egy egészségesebb nőt.

És mindenért te leszel a hibás. Mert hagytad magad...

Talán egy orvosi diagnózissal.

Amiket leírtál az alapján tényleg szükséged lenne rá, hogy valakivel ezt megbeszéld.

A férjed nem orvos, és nem is elvárható, hogy tudjon kezelni egy ilyen helyzetet.

Az orvos például őt is megtanítaná erre.