Hogy mondjam meg apámnak, hogy a nevelőapámat jobban szeretem?

Szerintem ezt érzik az emberek. Én is jobban szeretem az nevelőanyukámat, mint az igazit, vagy a féltestvéremet, mint az öcsémet, aki anyunál maradt.

Sosem gondoltam, hogy ezt meg kellene nekik mondjam. Anyukám valószínűleg amúgy is sejti, hogy nem ő az az ember akihez mindenekfelett ragaszkodok. 10 éves voltam mikor váltam, apuval akartam maradni, 3 év múlva költöztünk össze a nevelőanyámmal. Egyszerűen jobban kijövök velük, tőlük többet kaptam (érzelmileg) Szeretem anyumat is, de nem éreztem soha azt a nagy kötődést amiről sokan beszélnek. Ezzel szemben a nevelőanyámmal kialakult, pedig már kamasz voltam.

Anyum meg feltehetőleg jobban szereti öcsémet. Ez nem zavar, végül is akár ki is mondhatná, nem érintene meg, de biztos nem fogja ő sem soha.

Viszket a tenyerem ettől a kérdéstől.

Az apád helyében közölném, hogy oké, akkor szevasz és többet ne is keress.

Ha képes lennél pusztán rosszindulatból és provokációból összetörni apukád szívét, megérdemelnél egy atyai-anyai maflást, mindkét oldalról.

Figyelj, én is azt mondom, hogy ne mondj semmit, mi értelme? Miért elmondani? Szerintem amúgy is tudja.

A többit meg inkább hagyjuk, teljesen normális szerintem ez az érzés. Nem tudom, hogy éltek, de ha apádat látod kéthetente, szóval havi négy napot, a nevelőapádat ezenkívül mindennap, törődik veled, szeret, akkor normális, hogy így reagálsz. Nem kell ebbe semmi rosszat belelátni.