Van még aki rájött, hogy a saját butasága miatt rontotta el az életét kb helyrehozhatatlanul?

Én sem tudok helyrehozni dolgokat. Nekem is mindig a motiváció hiányzott, illetve ha volt is, nem tartott ki addig,amíg sikerült volna. Nekem nincs adósságom, mégis rengeteget hibáztam. Talán ott a legtöbbször, hogy mindig hagytam, hogy a szüleimnek akarjak megfelelni és ne saját magamnak. Mindig beletörődtem a dolgokba, nem lázadtam eléggé. Vártam sokszor a sült galambot :-) Sokszor próbáltam elhitetni magammal, hogy megvan mindenem, minden rendben, de mindig rájövök, hogy nincs így. Nem tudok mire büszke lenni, nem tudok minek örülni, megbecsülni saját magam.

Kérdező: neked már vannak gyermekeid,férjed. Tartsatok össze, valahogy belőlük építkezz, motiváld magad, hisz értük kell elsősorban élned és dolgoznod. Fel a fejjel....

Én anno otthagtam egy nagyon jó szakmai sulit,amivel most sokra mennék és helyette megtanultam egy másik szakmát,amire meg rájöttem,hogy nem érdekel.De elvégeztem.Pár éve elbaltáztam azt a lehetőséget,hogy még államin elmehessek fősulira és a következő évben már fizetős lett és nagyon felelemlték a pontszámokat.De csodák csodájára felvettek.Igaz,költségtérítéses,de ezért megéri adósságba verni magam,úgyse fogom megbánni.Én csak azt báom,hogy anno nagyon jó lehetőségeket szúrtam el.

A másik,amit nagyon bánok,hogy volt egy barátnőm még évekkel ezelőtt,akinek hagytam kihasználni magam és sosem álltam ki magamért,pedig egy csomószor tévedett.A mostani fejemmel úgy beolvasnék neki,hogy sírva futna haza és hívhatná a testvéreit,meg a ronda,alkoholista anyját,őket is elküldeném a búsba.

Kedves Kérdező!

Valami hihetetlen módon elk..ni a saját életemet na ez vagyok én :-( Végigolvastam amit írtál. A gödör alján érezni magunkat, agyalni a saját rossz döntéshalmazon reggeltől estig, én így érzem magam. De valahogy mindig hiszek abban, hogy a jövőben jobban fogom csinálni. Talán ennyi: soha nem föladni. Kitartást kívánok!!