Megbocsátható-e a megcsalás amikor hosszan beteg a másik?

Megérteném, elfogadnám, de nem bocsátanám meg.

Megérteném, hogy elege lett, elfáradt, szeretetre, szexre vágyott, persze. Gondolom a beteg fél is, csak épp nem feküdt le az orvosával, mert rendes és mert kéznél volt.

Elfogadnám, hogy vannak olyan emberek, akiknek ez normális, egyértelmű, és erkölcsileg megengedett (bár megnézném a gondolatait, miközben szexszel, a beteg, haldokló társa nem jut eszébe?)

Nem bocsátanám meg, mert kikérném magamnak, hogy mikor élet-halál között lebegek, ez a legfontosabb baja. Ha valakit annyira szeretsz, hogy társadul választod, azt nem csalod meg, csapod be pont akkor, amikor lehet, hogy örökre elveszíted, vagy akkor, amikor tudod, hogy mennyire szenved. Akármeddig is tart ez az időszak.

Mondhatnám, hogy "ki lehet bírni", de ez nem a kibírásról szól. A testi szükségletek enyhítésére vannak más, nem sértő módszerek. A lelki pedig pótolhatatlan. Ahogy ebben az esetben is. Itt valami tönkrement, nincs mit szépíteni rajta.

Gusztustalan egy embert hitegetni és becsapni.

Még inkább gusztustalan egy SÚLYOSAN BETEG embert így hitegetni és becsapni.

Én azt gondolom, egy párkapcsolat arról szól: "egészségben, betegségben", és nem azért, mert így tanítják és közben fogalmam sincs, miről szól, hanem a saját érzésem szerint.

Ha félre kell izélni, ne tartson ki a nagybeteg párja mellett, ha meg még őt kell vigasztalni, és pláne ilyen módon, akkor egy utolsó önző dög az illető.

A régi házassági eskü valahogy így szólt: "Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségben, sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom"

A mai valahogy így, nem igazán különbözik: "családjaink és barátaink színe előtt ünnepélyesen fogadom,

hogy örök barátod, hűséges társad, szerelmed leszek

betegségben - egészségben, jóban-rosszban,

osztozom örömödben és veled sírok bánatodban"

Egyértelmű ez, mit kell ezen ragozni?

Az a barát aki meg vigasztalásképpen lefeküdt vele, na, arra is vannak magyar szavak de talán nem írjuk ki őket egy ilyen szép kis weboldalra.

12-es: fejemből vetted ki a gondolatsort, csatlakozom.

Éretlen bakfis a megcsaló. Ez az a kategória, amin fel sem érdemes húznia magát az embernek. Teljességgel komolytalan. Egy érett társ nem így viselkedik.

Tényleg a bajban mutatkozik meg, hogy ki az igazi társ, kire számíthatsz igazán. Persze nagyon jó, hogy rendszeresen látogatta a párját, ápolta, segítette, mellette volt, de akkor sem elhanyagolható a tény, hogy megcsalta. Az pedig megint egy számomra felfoghatatlan dolog, hogy egy barát karjaiban kell vigaszt találni. Az a barát is olyan lehet, amilyen, hiszen kihasználta a helyzetet..

Én megköszönném, hogy segített, támogatott, amíg beteg voltam, de nem tudnám lenyelni, hogy miközben odaadóan ápolgatott és törődött velem, hazament és megcsalt. Ez nagyon képmutató dolog. Akkor ne látogasson, ne biztasson, vagy ne csaljon meg. Ez undorító.

8-nál a pont.

Amúgy meg lehet,azért csalta a párját,hogyha esetleg a párjának rosszra fordul a helyzete,tehát meghal,akkor legyen helyette más.