Tudom, hogy el kellene hagynom, mert hosszú távon nem leszek boldog vele. De képtelen vagyok rá, mert szeretem. A szívemre vagy az eszemre hallgassak?

10.48-as! Ha nem tudsz érdemben segíteni, akkor belém meg ne köss belém! te így látod én máshogy. Nem 20 vagyok ahogy gondolod, már túl vagyok egy 10 éves házasságon.... Segítséget nem láttam részedről, csak, hogy egy másik válaszadóba belekötöttél.

Kedves kérdező! Azt hiszem mi itt írhatunk bármit, igazából Te már eldöntötted, én kívánom, hogy legyél mellette boldog, csak nehogy úgy járj mint én, hogy 20 évesen férjhez mentem (a volt férjem nem ivott ugyan és nem is volt szóban sem agresszív), leéltem mellette 10 évet és utána úgy éreztem, hogy a legszebb éveim elvitte ez a házasság. De szerencsére miután léptem (és kiléptem ebből a rossz házasságból) hamar megtaláltam a boldogságom egy másik férfi mellett, aki azóta már a férjem és a gyermekem apja. Én nem azt mondom, hogy ne küzdj érte, én is több évig küzdöttem, hogy megmentsem a házasságomat, viszont még nagyon fiatal vagy. Az ivás pedig azon kevesek közé tartozik, amit nagyon nehéz leküzdeni.

Az a szeretet amit érzel az ragaszkodás, csak bebeszéled magadnak.( valamennyire biztos szereted ), de aki így viselkedik veled, abban nincs mit szeretni.

Ezt ép ésszel kell felfogni. Te magad írtad, hogy tudod hogy ott kéne hagynod! Akkor mire vársz? valami csodára?

Tudod hogy ilyen nem lesz. Lépj minél előbb, és az eszedre hallgass, a szíved csak ragaszkodik, az eszed pedig tudja az igazat.

Mondjuk nem a post miatt kéne letenni az italt, hanem mert felméri hogy ze nem normális.Ha már most ilyen függőségi problémái vannak mi lesz később? és ha majd neadj isten valamiért abba kell hogy hagyja a sportot?

Adj még neki esélyt persze, most ezért holnap azért aztán majd 20 év múlva felébredsz...talán ha szerencséd van. ha nem sosem fogod tusódni miért kell neked gy élned, hisz nem ezt érdemled...