Tudom, hogy el kellene hagynom, mert hosszú távon nem leszek boldog vele. De képtelen vagyok rá, mert szeretem. A szívemre vagy az eszemre hallgassak?

Már odáig eljutottam, beismeri hogy ha iszik akkor bunkó. Reggel mindig bocsánatot kér az előző estéért, hogy miket mondott. Biztos vagyok benne, hogy szeret, de a hülye főnöke nincs tekintettel rá, hogy neki barátnője van. Hétköznap ide-oda elküldi autóval, hogy a heti munkájával ne végezzen, és hétvégén is be kelljen mennie.

Tavaly, a párom születésnapján a főnöke elküldte őt Pestre (300 km-re van tőlünk Pest), délután 2kor, mert valami papírt el kell hoznia (olyan papír amiről kiderült hogy nem fontos, és a postán is feladható lett volna).

Amikor meg a párom visz sütit vagy palacsintát a melóhelyére, a főnök persze kér, és megdicséri hogy finomat sütöttem, és kioktatja a páromat, hogy egy ilyen lányra mint én, vigyáznia kell.

Igen, boldogok.

Apu képes volt munkahelyet váltani, jobban keres, kevesebbet iszik. (Csak hétvégén). Pedig volt már hogy annyira berúgott, hogy neki esett az üvegajtónak, ami betört, és elvágta a fülét.

8 hónapja vagyunk együtt. (Nem értem, a kor kérdés hogy jön ide. Én tanulok még, ő már dolgozik)

És igenis a munkahely befolyásolhatja az embert. Szerencsés vagy, hogy neked nem egy f*sz a főnököd. És nem kell attól rettegned hogy kirúgnak ha nem engedelmeskedsz.

Nem tudja bizonyítani hogy túlórázik.

Mert ő 8tól fél5ig van hivatalosan a m.helyén. Egyébként "rugalmas" a munkaideje. Télen amikor semmit sem dolgoznak, ugyanúgy megkapja a teljes fizetését, ezért nem akar eljönni. Amúgy irodában dolgozik, papírmunkát végez. Nagy rajta a felelősség.