Mire fel itélkeznek a szegény családokon?

Azért mert nem voltak még hasonló helyzetben és nem tudják, milyen is az!!

De egy "normális" ember még ha nem is volt olyan helyzetben sem cikizik ki a másikat.

Ez az ő szegénységi bizonyitványuk nem a tiéd!!!

Off: Ha nincs gázotok min főztők? Egyáltalán nem szoktatok?? Akkor mit esztek??

Szia!

Nekem sincs gázom, csak főzőlapom, mondjuk nekem inkább praktikusság szempontjából, mert sok helyet foglal és amúgy is félek a gáztól, meg hát egyedül élek diákként és nekem így kényelmes. A Tesco-ban lehet kapni főzőlapot 5-6 ezerért, esetleg azt azért beszerezhetnétek, elég sokáig bírja.

Konyhamérleget én se használok, bár nem nagy ördöngösség, szóval emiatt nem kéne kicikizni.

Ruhák..nos, én általában a Hádában veszek kis ruhákat 1-2 ezerért és nagyon jól néznek ki, nem drágábbak, mint egy kínaiban, de mégis igényesek.

Egy apró ötlet, ami nem tudom, segít-e, de nekem ez tapasztalat, hogy beválik: Ruházkodásnál a ruha, felső, nadrág nem kell, hogy több ezerbe kerüljön, inkább legyen tiszta és változatosan tudj öltözködni. Ami lényeg, az egy táska, egy cipő, vagy egy kabát. Ha ezekből meg tudsz venni egy picivel drágábbat, de láthatóan minőségit, akkor az már öltöztet. Tudom, nehéz kivitelezni, de esetleg diákmunka után erre figyelhetsz, vagy mikor a szüleid tudnak neked pénzt adni.

Második válaszoló, semmi szükség a te gúnyos megjegyzésedre. Tudod, soha nem lehet tudni, számodra mit hoz a holnap.

Nem tudsz mást csinálni kérdező, mint sokat tanulni, és mielőbb a saját lábadra állni.

A diákmunka nagyon jó, mert amellett, hogy pénzt keresel, megtanulod azt megbecsülni is.

Értem, hogy fáj, sajnálom.

A kérdésed a miért?

Erre szerintem az a válasz, hogy mindenki a saját értékmérőjét használja. Aki szerint az értékmérő a pénz, az persze le fogja nézni a szegényeket, mert csak ezt a "mérési módot" ismeri. Még az sem biztos, hogy tehet róla, mert készen kaphatta a szüleitől. Lehet, hogy változni fog, amikor megismer más értékmérőket is, tapasztaltabb, érettebb lesz. Különösen, ha lesz olyan az életében, amikor nagyot fordulnak a dolgok, és ami addig biztosnak tűnt, arról kiderül, nem az. Más, addig elnyomott területek pedig hirtelen előtérbe kerülnek. Szerintem szerencsés az az ember, aki életében megtapasztalja ezt. Vannak tapasztalatok, kalandok, amik adott pillanatban nagyon kellemetlenek, mégis ezektől élsz.

Egyébként van ellenpont is, mondjuk én. Öltözhetnék sokkal elegánsabban, de csak nagyon ritkán van hozzá kedvem. Inkább hordok agyonhasznált (tiszta) göncöket. Sőt, néha élvezem, hogy szegényebbnek nézek ki a valósnál. Ez is pont olyan, ha nem muszájból teszel valamit, az egészen más, mintha kell.

Nekem a sírásból van elegem.

Szegény családból jöttem, én tudom, milyen kútról vinni a vizet, hogy kell használni a fa tüzelésű bojlert meg hogy kell begyújtani a sparheltbe.

Akik sírnak, azok általában nem tudnak fontossági sorrendet felállítani.

Pl. számítógép meg net van...

Arra van idő és lehetőség, hogy ezt megtanuld használni, de főzni egyáltalán nem tudtok...

Nem értem. Tudom, mert rosszindulatú meg gonosz és hülye vagyok.

Csak mint szegény, minimálbér környéki fizetésből tengődő kisgyerekes anya valahol hányingert kapok, amikor csomagosztásnál a "szegény" család gyereke nyomkodja az okostelefont, amíg sorban áll. Arra telik. Száraztésztára, lisztre, konzervre nem.

Mi szervezzük, hogy adjunk annak, akinek nincs. Mi, akiknek nincs okostelefon, a számítógép munkaeszköz, akik tudjuk, mikor van 200-300 forintos kiárusítás a turkálóban, és nem dobjuk földhöz a kabátot, mert használt, és/vagy nem márkás.

Fontossági sorrend!

Először tanulj. Tanulj meg főzni, takarítani, mosni, mosogatni, legyél házias, nett, szorgalmas. Nem kell konyhatündérkedni gáz nélkül, de okos asszony a jancsikályhán is megfőzi a pörköltet.

Tanuld meg azt felhasználni, ami van. Pl. maradék rongyokból remek díszeket lehet tenni a pólóra, a régiből lehet csinálni újat, át lehet alakítani, stb.

Az igényes megjelenés nem egyenlő a drága ruhával! Vegyél fel olyat, ami jól áll, amiben jól érzed magad, ne csak azt nézd, mi divatos. Figyelj oda, melyik ruhához mit lehet felvenni, mit illik viselni, és mit nem. Tudod, ilyen alap dolgok, hogy pl. a cipő megy a táskához, a ruhával harmonizálnak a kiegészítők meg a körömlakk, stb.

Ebben a korban tudom, hogy életbevágóan fontosnak tűnik, hogy legyen egy pasid, de NEM AZ.

Sokkal jobb egyedül, mint egy gyökérrel, aki hagyja, hogy szekírozzon a családja! Legyél ebben is igényes, és ne add alább, mint amit megérdemelsz! De tudd azt is, hol a határ, természetesen. Hasonló a hasonlóval, ahogy írták mások is.

Hidd el, a segélyből, családiból, alkalmi munkákból élő családok és a minimálbérből, nulla támogatás nélkül boldoguló családok bevételei között csak elenyésző a különbség. Ezresek, százasok. Egy olcsó póló ára, vagy két szegényes vacsora.

Ha nincs lehetőség főzni se, egy konyhamérleget az életben még nem láttál, egy hagymát-krumplit nem tudsz megpucolni: hát kiscicám, ez nem szegénység. Ez szerencsétlenség! Igénytelenség meg lustaság.

Nem azon a két-három ezer forintos különbségen múlik.

Súgok: diákmunkát folyamatosan, év közben is lehet keresni, nem csak nyáron. Akár részmunkaidős állásokra is pályázhatsz, pl. ismerős kislány délután, heti háromszor az egyik bankot takarítja.

Az életben senkit nem érdekelnek a kifogások. A szegénység csak kifogás.

Lépni kell!

"Erre szerintem az a válasz, hogy mindenki a saját értékmérőjét használja. Aki szerint az értékmérő a pénz, az persze le fogja nézni a szegényeket, mert csak ezt a "mérési módot" ismeri."

Egyetemistaként már nem foglalkoznak azzal, hogy ki hogy néz ki, milyen ruhát visel, milyen cipőt hord stb.

Általában sokan vállalnak diákmunkát és ők már meg tudják érteni az ilyen helyzeteket.

Lehet, hogy a te iskoládban másnak jobban megy, mint neked, a szülők tehetősebbek, ezért nem is tudják felfogni a te helyzetedet.

Ebben a korban még a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni azzal szemben, ami más, mint amit ők megszoktak.

A ruházkodáshoz már kaptál nagyon jó tanácsokat, nyáron vállalj megint diákmunkát, néha vegyél egy-egy jobb "cuccot", és szép lassan észre fogod venni, hogy megváltoznak a körülötted élők.

A mai emberek kinézik azt aki nem igényes, ez tény és ez nem fog változni. Túl kell élni mást nemtudok rá mondani.

ÉS tényleg nem csak nyáron lehet diákmunkát vállalni! Én ahogy betöltöttem a 16ot mentem és 3 évig melóztam a suli mellett!!

Amugy hány éves vagy?

nincs gáz? akkor min főztök? villanytűzhely sincs? mit szoktatok enni?

én, amikor valami idióta szabály miatt kikötötték a gázt a lakásomból, vettem egy indukciós főzőlapot 10e ftért, és azóta is azon főzök, nagyon jó kis cucc :)

ruhát csak turiban veszek, mindenki dicsér, igényes a ruhatáram, pedig egyik cuccom sem került többe 1000ft-nál.

vannak nagyon szegény ismerőseim, de a főzés nem ezen múlik. az internet tele van recepttel, én is innen tanultam meg az alap kajákat.

most bocs, de vannak olyan dolgok, amiket én is életemben először látok (pl 20 éves koromig nem láttam közelről fax készüléket, a munkahelyemen tanították meg hogyan kell faxolni. de nem röhögtek ki.)

ha nem úgy adod elő magad, h szegény csóró senki vagyok, hanem okosan kérdezel, akkor nem derül ki, h milyen anyagi helyzetben vagy, csupán annyi, h bizonyos dolgokhoz nem értesz.

7. vagyok.

Ezt a "nem tudunk főzni, mert nincs gáz" dolgot én sem értem.

Régen sem volt gáz a szegény családoknál, és a többi, nem akarok közhelyes lenni.

Az viszont tény, hogy sokkal, de sokkal olcsóbb otthon főzni, péksüteményt csinálni, összedobni valami főzeléket, levest, egyebeket. Az ételen, élelmezésen így rengeteget lehet spórolni, a minőség jelentős csökkenése nélkül, enni meg kell.

Pl. a lencsefőzelék vagy paprikás krumpli egy főre biztosan olcsóbb, mint egy fél kilós kenyér, a vaj, a szalámi (legolócskább párizsi kilója is 400-600 forint).

"Konyhatündérkedni" tűzhely nélkül is lehet, pl. a vöröshagyma apróra kockázásával meg a répa vékonyan hámozásával a legzordabb anyósjelöltet is le lehet venni a lábáról.