Miért van az, hogy itt minden kérdésre az a válasz: "Költözz el otthonról" vagy "Hagyd el"?

Mert azokat, akik a problémákkal való szembenézésre, talán a saját hiba beismerésére, netán megváltozásra szólítanak fel, azokat lepontozzák.

És azért szeretjük látni, hogy mennyire hasznos dolgokat tanácsolunk másoknak.

Én fiatal felnőttek esetében akkor szoktam ezt javasolni, ha látszik, hogy hisztiről van szó, illetve ha az illető úgy tűnik, nem méri fel, milyen helyzetben van.

Igen, pontosan arról van szó, hogy baromi nehéz munkát találni és megélni. Ezért legyen szíves értékelni, hogy a szülei eltartják és segítik. Ugyanis nem kötelességük. Csak ezt általában a gyerekek elfelejtik.

Párkapcsolati kérdéseknél attól függ, milyen kapcsolatról van szó. Ha egy féléves kapcsolatban már komoly problémák vannak, amikor még nagy szerelemnek kéne lennie, akkor az ember inkább ne vesztegesse az idejét. Nyilván évek után más a helyzet.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Ez az én kérdésem, hasonló a tiédhez. Érdemes beleolvasni! :D

Azért ezeket a válaszokat adják az emberek, mert ez a legegyszerűbb megoldás ezekre a problémákra.

Az első esetben mégis mi mást lehetne tanácsolni? Élj még 10 évig együtt a szüleiddel, pokoli körülmények között? Az igaz, hogy nem olyan egyszerű munkát találni, de nem is lehetetlen, csak olyan munkát is vállalni kell, ami nem annyira tetszik. El kell indulni valahogy. Mindenki mondhatja azt, hogy nincs munka, tehetetlen vagyok, de akkor nem fog megélni az ember.

A másodikban pedig mit lehetne írni? A többség leír valami olyan problémát ami az emberben azt az érzést kelti, hogy minek is van az illető abban a kapcsolatban? Előre megírják, hogy beszéltek az illetővel a problémáról, az nem hallgatta meg őket vagy nem volt hajlandó változtatni. Akkor mit lehet még tanácsolni? Nyeld le, viseld el? Ha a másik nem érti és nem hajlandó, akkor nincs mit tenni. Ha pedig ilyen szimpla gondokban sem megy az együttműködés, akkor várhatóan a komolyakban sem fog menni.

Egy 18-20 évesnek a szülei már 50 felé járnak, és ők már nemigen fognak megváltozni. A 18-20 éves meg nyilván azért írta ki a kérdést, mert valami nem tetszik neki otthon. Ha képtelen alkalmazkodni, akkor önállósuljon. Ott majd úgy él, ahogy ő akar.

A másik témánál meg a kérdező legtöbbször leírja, hogy már annyiszor beszélt a párjával, és mégse történt semmi, vagy egy hét után minden úgy folytatódott, mint régen. Lehet évekig próbálkozni, de nem biztos, hogy érdemes. Van még 3,5 milliárd ellenkező nemű ember a földön.

á ugyanmár, én az előbb tettem fel egy kérdést azzal kapcsolatban, hogy mennyire zavar hogy a párom exbarátnője folyton belekotnyeleskedik a kapcsolatunkba, és természetesen még én lettem a hülye, olyan alpári stílusban hogy az ember esze megáll :D

ezek biztos mind kiegyensúlyozott, boldog, sikeres, egészséges felnőtt emberek... :))

Szóval amikor azt mertem írni valami hasonló kérdés esetén, hogy én szívesen meghallgatnám vagy olvasnám a szülő által előadott verziót is, mielőtt pálcát törnék a szülő felett, no akkor annyi lehúzó, és lehülyéző választ, hozzászólást kaptam, hogy egy hétig egy irányba szaladtam.

Amikor azt írtam, hogy nem tudsz elköltözni, mert nincs saját kereseted, tehát marad az, hogy szót fogadsz, ill. kibékülsz a szülőkkel, akkor: de nyugodtan költözz el, majd az albit és rezsit fizetik a szüleid, mert a szülőnek kutya-kötelessége gondoskodni a gyermekéről, ha már egyszer megszülte.

Aztán azt mondtam magamban, ha a mai fiatalok ezt így látják helyesnek, és ez a véleményük a dolgokról, akkor itt valahol valami nagyon el lett rontva, mégpedig a szülők részéről.

A gyerek úgy gondolkodik, azt teszi, amit egyrészt tanítanak, másrészt megengednek neki, amikor a kamaszkor kezdetén a határait kezdi próbálgatni.

És ha akartok, nyugodtan pontozzatok le! Egyáltalán nem biztos, hogy csak a fiatalok a hibásak abban, hogy a dolgok így alakultak!