Volt már olyan hogy elakartatok szökni otthonról? És mi történt?

nem volt

kérj két nagy pofont és veled se fordul elő többet

Öngyilkosságra ne is gondolj... az otthoni dolgok miatt miatt vennéd el az életedet?? annyit nem érnek... am én is voltam már így... a legjobban a kollégiumi ötlet hangzik... annyira nem lehet drága bár erről fogalmam sincs, mivel nyár van szerintem le is költözhetnél egy hónapra valamelyik nagyszülődhöz (ha Isten megadta hogy még élnek, és az egészségi állapotuk is rendben van) vagy mivel nem írtad hogy fiú vagy e vagy lány :) barátnődhöz/haverodhoz is lemehetnél egy egy napra :D törekedj arra hogy minél több boldog pillanatod legyen :D ezzel az otthoni bajok is háttérbe kerülnek... próbálj meg minél kevesebbet otthon lenni és legyél boldog :D

volna több lehetőség is csak a hátteret nem ismerem ezek jöttek így hirtelen :D

15/L

Első:16 éves koromban.Mert anyám nem engedett bulizni menni, helyette a nagymamám tanyájára kellett kimennünk, mert ott volt valami munka..Untam magam és az éjszaka közepén vissza akartam gyalogolni a városba.Az ablakon át akartam kiszökni, de szerencsére lebuktam, így meghiúsult a szökés, de legalább nem lett belőlem kutyavacsora...

Másodjára 19 éves korom körül akartam szökni, mert összeveszett velem anyám.Neki is indultam, egy utcányit gyalogoltam a sötét estében és hamar rájöttem, hogy nincs hová mennem, és hülyeség lenne kóborolni a világban, úgyhogy haza mentem.

Először egyébként 10 éves korom körül hitték azt, hogy megszöktem, de csak bújócskázni támadt kedvem, csakhogy ezt direkt elfelejtettem a családdal is közölni.Kb 3 óra bújkálás után én ijedtem meg legjobban , hogy hová tűnt a házból mindenki?Nos, engem kerestek, a szomszédoknál..

De miért akarsz elszökni?

Ne gondolkozz ilyeneken, hidd el, később lehet, hogy nagyon bánni fogod.Engem is bánt a lelkiismeret néha, hogy olyan meggondolatlanul nekivágtam volna a világnak, ami veszélyes egy ilyen fiatalnak, aki magányosan elkóborol.Ha valami bajom történt volna az tragédia lett volna a családnak, és nem érhettem volna meg, hogy most van egy kedves gyermekem.Sok szép élményt nem érhettem volna meg, ha akkor valami butasággal veszélybe sodrom magam. Áldom a sorsot és a józan eszem, hogy mindig visszafordított valami.Te sem véletlenül vagy itt a világon, nyugodj meg, lesznek még szép napjaid.

Én gondolkoztam ilyenen már. Sokszor. Volt elég hosszú nagyon rossz időszakom is.

Aztán jobb lett, amit a szüleim tönkretettek, ezt viszont nem voltam hajlandó elviselni, úgyhogy összepakoltam, és eljöttem. Igaz, ordítozások közepette, de mégis megtettem.

Mondjuk már elmúltam akkor 18, de még bőven iskolába jártam, szóval annyira nem volt egyszerű.

Meg szerencsém volt, hogy idősebb barátomhoz költözhettem, volt hova mennem.

Én 20 évesen szöktem el otthonról mikor befejeztem a középiskolai technikumot, mivel nagyon fogtak a szüleim, sehova nem engedtek el, a jelenlegi páromat is titkolni kellett előlük ugyhogy elég durván fogva voltam. Ugy éreztem lépnem kell a saját lábamra akarok állni.

Igyis lett, megtettem. Elszöktem otthonról külfölfön dolgozom a talpamra álltam, összeköltöztem a párommal és most már sokkal komolyabban vesznek a szüleim.

Azért azt megjegyzem mig iskolába jársz és 15 éves vagy ne is gondolkodj ilyenen, mivel se iskolai végzettséged, se élettapasztalatod nincs ill kiskoru vagy. Próbálj meg jol tanulni, és elviselni az otthoni dolgokat egy picit.