élnétek együtt olyan pasival aki szerint otthon a helyed?

Ki van zárva. Megőrülnék, ha nem dolgozhatnék, ha nem lenne karrierem, mert nekem az nem életpálya, hogy otthon ülök, takarítok meg a gyerekekkel vagyok. A legtöbb barátnőm szintén nem htb., így azt sem akarnám, hogy egész nap csak addig találkozzak felnőttekkel, akikkel értelmesen lehet beszélni a gügyögés helyett, amíg a postára vagy a Sparba megyek. Nekem a htb-ség szellemileg nem lenne elég kihívás.

Aztán ott van még az, hogyha a kedves férj meggondolja magát, és elhagy, akkor mihez kezdenék majd egy vagy több gyerekkel, merthogy "amit én kerestem, az az én pénzem, te meg mehetsz, amerre látsz"... vagy hogy legyen nyugdíjam, már ha lesz majd, amikor én elérem a korhatárt.

Nem.

Nálatok ezt felmerült Kérdező?

Nem! pasiban sosem szabad bízni!

20 évig elvannak a kapcsolatban, építik saját maguknak az egzisztenciájukat, a nő robotol hozzá ingyen évtizedekig...aztán mi lesz?

A nő 40 körül nulla munkatapasztalattal és 100%-os kiszolgáltatottságban.

A pasi 40 körül jó kis egzisztenciával és menő pénzes pasiként úgy gondolja, hogy neki jár a 25-30 éves pipi, oszt lelép...

Ja és a nő? Menjen ahova akar... menjen dógozni... persze amíg kell az ingyen csicska, addig nem...

De azt bőven szarja egy önző alak, hogy te 40 évesen hajléktalan leszel.

dehogyis! bár a párom többször biztosított róla, h bármikor szívesen eltart úgymond (átmeneti munkanélküliség, gyerekvállalás), de az, h én válasszak ilyen életformát, az ki van zárva. egyetem után kicsit volt lehetőségem itthon lenni pár hónapot, az elején még élveztem is, mindenre volt időm, de később üressé vált az egész.

most dolgozok, van szellemi kihívás, vannak jófej kollégák, saját pénzem (ami tényleg csak zsebpénz, mert a közösbe a passzív jövedelmemből adok), tehát nem vagyok kiszolgáltatva, egyenrangú felek vagyunk.

meg is őrülnék, ha egy csomag tamponra is páromtól kéne pénzt kérnem, pofátlanságnak érezném, h otthon ülök, ő gürizik, én meg költöm az ő keresetét is.

a barátaim előtt sem érezném magam túl soknak, ők is mind dolgoznak, nálunk annak van becsülete, aki nem a lábát lógatja otthon.

nem mondom, azért jó érzés, h a párom minden helyzetben támogat, én is így tennék, ha ő állás nélkül maradna egy időre, de mindketten olyan nevelést kaptunk, h addig kell menni, amíg nem talál az ember munkát. (ha épp nincs)

manapság a HR-esek már 2 hónap kihagyáson képesek rugózni, mi lenne, ha éveket maradnék ki a munkából? sztem még wc-pucolónak sem vennének fel...