Mennyire szólhat bele a szülő a huszonéves gyereke életébe?

Abba nem kellene beleszólniuk, hogy házon kívül kivel találkozol, merre mész... de abba, hogy kit vihetsz föl magadhoz, minden további nélkül.

Az az ő otthonuk is.

Az együttlakásnak meg vannak a szabályai. Ha nem tetszik, elköltözöl.

Ami őket is érinti, abba természetes, hogy beleszólhatnak. Tehát például joguk van eldönteni, hogy kit látnak szívesen a saját házukban. Ha azt mondják, hogy a barátod nem mehet oda, megtehetik, egész egyszerűen azért, mert az ő házuk.

Tény, hogy nem mindenre megoldás, de valóban adott a lehetőség, hogy ha nem tetszik, költözz el, 18 éves korod után nem vagy köteles náluk lakni, ha nem tetszenek a szabályaik. A saját házadban majd te döntöd el, hogy mit lehet és mit nem.

Én nagyon nem jöttem ki a szüleimmel (most se különösebben, csak százkilométerekről könnyebb), úgyhogy inkább albérletezem. Na az már az "én váram", és bizony volt olyan, amikor annyira kiborított anyukám egy látogatása alkalmával, hogy egész egyszerűen hazaküldtem. Nem szép dolog, de indokolt volt, és megtehettem, volt hozzá jogom. Ahogy neki is van joga ahhoz, hogy elküldjön a saját házából, ha nem tetszik, amit csinálok.

Jaj, az ilyeneknek meg ne dőlj be. Felnőtt ember vagy, ha odamegy a rendőrségre, hogy haza akar vitetni, konkrétan szemberöhögik majd.

Ha meg tényleg odamegy a szomszédokhoz balhézni, csak magát járatja le.

Ezek miatt nyugodtan költözz össze a barátoddal, a szüleidnek nincs lehetősége ezt megakadályozni.

Jogilag te önálló cselekvőképes természetes személynek számítasz. Nem vagy már gyerek nem tudnak haza hozatni a rendőrséggel.

Akkor menne ki a rendőrség rögtön ha életveszélybe lennél.

Még ha fel is hívják őket h eltűntél 2 v 3 napnak eleve el kellene telni mire egyáltalán elindulnának megkeresni

23 éves vagyok, a szüleimmel élek.

Nálunk nem úgy működik, hogy engedélyt kérek, hogy valakit felhozhassak magamhoz, hanem megkérdezem, zavarja-e őket. Sőt, ezt ők is megkérdezik, ha esetleg több napra várnak vendéget, hogy esetleg probléma ez nekem, vagy nem. Nem azt nézik, hogy az ő házuk, hanem hogy együtt élünk, így alkalmazkodunk. Ők is, én is.

Adok haza, plusz a saját dolgaim mind én állom, segítek itthon, jó a kapcsolatunk. De nem kezelik úgy a helyzetet, hogy amíg az "ő házukban élek, addig kuss a nevem". Abba, hogy hova megyek, kivel, mikor, miért, egyáltalán nem szólnak bele, de azért el szoktam mesélni, plusz ha később érek haza, mint ahogy sejtettem, én rájuk csörgök, de csak hogy ne aggódjanak. Ők nem hívnának föl. Nálunk működik ez a rendszer.