Miért viselkedik így a nagypapával a gyerek?

A gyereknevelés rovatban csak fiatal anyukák írnak, nekem most viszont nagyobb tapasztalattal rendelkező idősebb ember véleményére, tanácsára lenne szükségem.

A következő a helyzet:

Fiam 4 éves koráig nem találkozott a nagyapjával. (13 év után került elő apukám). Az első találkozások alkalmával nagyon nagy örömmel fogadta és azonnal nagy lett a "szerelem" közöttük. Közel fél év után úgy döntöttünk, hogy a nagyapa hozzánk költözik. Ekkor viszont azonnal megváltozott a gyerek hozzáállása. Erőszakos lett vele, durván és bántón szól hozzá, ütögeti, vicsorog rá. Egyedül csak rá, soha senki másra. Miközben a nagyapa türelmes, nyugodt és segítőkész vele.

Sosem maradtak kettesben (vagy max. amíg beszaladtam a postára kettesben voltak az autóban), tehát tudom, hogy nem tett a nagypapa semmit, amivel okot adott volna erre a viselkedésre.

Egy év telt el azóta és semmi nem változott. Sokáig én sem avatkoztam közbe, úgy gondoltam, hogy ez a kettejük "játéka", a kisfiam dominanciaharca a papával.

De mostanra már rettenetesen idegesít, hogy így viselkedik a fiam. Kb. két-három hónapja már nagyon mérgesen rászólok, büntetem de nincs eredménye. Velem édeske, tündérke, szófogadó, jófiú. Közben meg a nagypapára pofát vág, megüti (nem játékosan, hanem úgy hogy fájjon), direkt mindennek az ellenkezőjét teszi, mint amit mond, csúnyán visszabeszél, pofátlan és bunkó (és még csak 5 és fél éves).

Apukám nem nagyon meri nevelni, mondván az nem az ő dolga, nem ismerte 4 évig, nincs joga hozzá. Így inkább tűr, illetve már inkább elkerüli, bezárja az ajtót, elvonul...

Pedig ő az a fajta, aki mindig menne. Visz is minket ahová csak lehet, akár cél nélkül csak úgy autókázni, csak úgy kirándulni...de már elege van a fiam viselkedéséből. Ahogy nekem is...

Miért csinálja ezt a papával? Mit kellene máshogy csinálni?

Apa nincs a családban. Így élünk hármasban...