Miért viselkedik így a nagypapával a gyerek?
A gyereknevelés rovatban csak fiatal anyukák írnak, nekem most viszont nagyobb tapasztalattal rendelkező idősebb ember véleményére, tanácsára lenne szükségem.
A következő a helyzet:
Fiam 4 éves koráig nem találkozott a nagyapjával. (13 év után került elő apukám). Az első találkozások alkalmával nagyon nagy örömmel fogadta és azonnal nagy lett a "szerelem" közöttük. Közel fél év után úgy döntöttünk, hogy a nagyapa hozzánk költözik. Ekkor viszont azonnal megváltozott a gyerek hozzáállása. Erőszakos lett vele, durván és bántón szól hozzá, ütögeti, vicsorog rá. Egyedül csak rá, soha senki másra. Miközben a nagyapa türelmes, nyugodt és segítőkész vele.
Sosem maradtak kettesben (vagy max. amíg beszaladtam a postára kettesben voltak az autóban), tehát tudom, hogy nem tett a nagypapa semmit, amivel okot adott volna erre a viselkedésre.
Egy év telt el azóta és semmi nem változott. Sokáig én sem avatkoztam közbe, úgy gondoltam, hogy ez a kettejük "játéka", a kisfiam dominanciaharca a papával.
De mostanra már rettenetesen idegesít, hogy így viselkedik a fiam. Kb. két-három hónapja már nagyon mérgesen rászólok, büntetem de nincs eredménye. Velem édeske, tündérke, szófogadó, jófiú. Közben meg a nagypapára pofát vág, megüti (nem játékosan, hanem úgy hogy fájjon), direkt mindennek az ellenkezőjét teszi, mint amit mond, csúnyán visszabeszél, pofátlan és bunkó (és még csak 5 és fél éves).
Apukám nem nagyon meri nevelni, mondván az nem az ő dolga, nem ismerte 4 évig, nincs joga hozzá. Így inkább tűr, illetve már inkább elkerüli, bezárja az ajtót, elvonul...
Pedig ő az a fajta, aki mindig menne. Visz is minket ahová csak lehet, akár cél nélkül csak úgy autókázni, csak úgy kirándulni...de már elege van a fiam viselkedéséből. Ahogy nekem is...
Miért csinálja ezt a papával? Mit kellene máshogy csinálni?
Apa nincs a családban. Így élünk hármasban...
Az elmúlt negyedóra eseménye: papa kávét kér, hívom, hogy jöjjön ki segítsen kávét főzni. Boldogan jön, kedvesen, ügyesen csinálja. Kész a kávé, viszi be a szobába a papának, majd mielőtt átadná megfordul és kiviszi vissza a konyhába. Kérdezem, hogy ezt miért csináltad? Válasz: mert a papát nem szeretem. Csak téged szeretlek, a papát nem.
Most a sarokba állítottam gondolkodni.
Még valami ezt kihagytam. Az állatokkal sem bánik szépen. Van kecsként, nyulaink, kutyánk, cicánk, tyúkjaink etc... A kutya az egyetlen akivel szépen bánik. A macskát kimondottan kínozza, a tyukokat üldözi...
válasza:Vidd orvoshoz :S Nem normális dolog, ha egy gyerek az állatokkal is így bánik.
A papát még megértem, hogy az apja hiánya miatt, de ez nem normális dolog :S
válasza:"12:22-őt is valószínűleg sz@rrá verhették gyerekkorában...
Most el ne kezdd az 'én mintagyerek voltam, engem nem kellett' vagy az 'én is kaptam, mégis felnőttem' kezdetű demagóg dumákat."
Pedig valóban nem kellett. Egyetlen egyszer kaptam csak a fenekemre, mikor le mertem hülyézni az öcsémet. :) Utána nem is csináltam többet.
válasza:Az utolsó írásod alapján világos, hogy a gyereknek nem csak a nagypapával van a gond.
Az a baj, hogy egy idő után már a büntetést sem veszi komolyan, hisz tudja, hogy utána ugyanúgy csinálhatja azt, amit előtte.
Én lehet elvinném gyerekpszichológushoz, ha nem változik a helyzet.
Lehet, most le fogtok pontozni, hogy ezt írtam, de én sajnálom a nagypapát. Szegény öreg kedveskedik a gyereknek, s cserébe a tiszteletlenséget kapja.
oké, hogy most nagy divat a gyereket mindentől óvni, s nem szabad rászólni sem, mert nehogy sérüljön a lelki világa, csak ez meg odáig fajulhat, hogy a gyerek dirigál, a felnőtt meg tehetetlen lesz.
válasza:"A macskát kimondottan kínozza, a tyukokat üldözi..."
Ez se normális! Mondtad neki, hogy ezzel fájdalmat okoz az állatnak? Vagy nem is érdekli? Ha az utóbbi, akkor baj van. Senki ne mondja azt nekem, hogy normális az, ha egy gyerek kínozza az állatot, mert akkor annak is baj van az agyával.
válasza: válasza:Én is ezt mondom, pszichiáter.
Az undok viselkedése egy dolog, de az állatkínzás 5 évesen :S Mi lesz belőle 15 évesen?
válasza: válasza:Nekem van egy olyan érzésem, hogy téged is inkább szeret a gyermek, minthogy túlzottan tisztelne, vagy bármiféle tekindélyed volna. Nekem elég volt, hogy anyám összevonja a szemöldökét, és már abbahagytam a rosszalkodást.
Furcsa, hogy azt mondod, rászólsz, bűntetés kap stb., és ugyanúgy éli világát, terrorizálja nagypapát, kínozza az állatokat. Mondjuk itt már szerintem sem ártana egy gyermekpszichológus.
Az apahiányt sokan írtátok. Ez kézenfekvő valóban, csak sajnos ezen nem tudok változtatni. Amúgy őt egy éve nem látta, de előtte is csak negyedévente ha egyszer jött el, már nincs róla emléke. Ehhez képest, amikor bábozunk, vagy mesélünk, vagy imádkozunk akkor mindig beleveszi édesapát is. Tehát igen a vágyaiban, a gondolataiban ott van nagyon is.
Apukám engem többször megvert kiskoromban, de csak olyankor, amikor tényleg rossz voltam (hazudtam, elcsavarogtam), nincs bennem ezzel kapcsolatban rossz emlék. A kicsire viszont nem mer kezet emelni.
Én számolni szoktam, az egynél, vagy maximum a kettőnél nálam már összekapja magát, nem jutunk el soha a háromig. A büntetés a sarokbaállítás. Utána elbeszélgetünk, de tényleg látom, hogy ezt nem veszi nagyon komolyan )küzd az arcizmaival, hogy ne látszódjon amint vigyorog).
De miért van benne ez a kettősség? Egyfelől a srácom maga a csoda. Bújik, szeretget, simogat, énekel, boldog. Az óvodában középpont, sok barátja van, az óvónők imádják. Másfelől meg ez, amit a papával csinál...
Pszichológustól féltem. Iskolában gyermekvédelmi felelősként (is) dolgozok, sok gyereket irányítottunk nevelési tanácsadóba, pszichológushoz. De ott érdekes módon inkább megerősítették a gyerekeket és a szülőket, hogy nincs is velük semmi baj és utána csak még kezelhetetlenebbek lettek az iskolában. Aki meg már közveszélyes volt, annak maximum felírták a Ritalint...
Nem olvassa a kérdésemet egy idősebb (nagypapa korú) férfi véletlenül? Aki talán könnyebben bele tudja magát képzelni a helyzetbe, vagy netán van saját hasonló tapasztalata az unokájával?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!