Megváltoztathat a gyerek? Ha nem érzem magamban a lehetőséget, hogy jó anya legyek akkor is vállaljak?
Lassan 40 felé járunk, 36 éves vagyok, tíz éve együtt vagyunk. Már az elején megmondtam, hogy nem akarok gyereket. Látszatra megértette, de mostanában újra előkerült a téma, mindig mondja.
Nincs türelmem a gyerekekhez, nem lennék jó anya. Nem akarom sem magamat tönkretenni idegileg, sem a gyereknek rossz gyerekkort. A férjem erre azt mondja, hogy ez nem indok, úgyis szeretném ha megszületne. Persze, hogy szeretném, ha már meglenne, fel is nevelném, de ennyi szerintem nem elég egy gyereknek. Nem akarom "megnyomorítani" azzal hogy tudom milyen vagyok, hogy nőttem fel én is (pedig engem is szerettek, meg adtak mindent) Férjem családja türelmes, kedves, mint a mesébe, nem érti amit magyarázok neki. Egyszerűen csak nem akarok rossz anya lenni, így érzem tökéletesnek az életem. Ha valakit magam/férjem elé helyeznék, felborítanám az életritmusunkat, az már nem én lennék.
De közben szeretem a férjem, és nem tudom, hogy vágyik egy gyerekre.
válasza:"úgyis szeretném ha megszületne"
Csak az én baráti körömben 4-5 embernek borzalmas a szülő-gyerek kapcsolata emiatt a felfogás miatt.
De végül is a jövő pszichológusainak is kell élni valamiből.
válasza:Ha lenne egy gyereked, akkor őt sem magad, sem a férjed elé nem kellene helyezned! Egyenrangúak lennétek mindannyian!
Csak ma hiszi sok szuper anya, hogy a gyerek fontosabb a férjnél, az anyánál!
Én inkább a korok miatt gondolnám meg a gyerek vállalást! Mire 20 éves lenne, te már majdnem nagymama korú lennél.
De ebben a férjeddel egyetértésben kell döntenetek.
válasza:Szerintem, ha valaki annyira nem akar, akkor egyáltalán nem biztos, hogy megváltozna a véleménye csak azért, mert megszületik a gyerek. Lehet, hogy örökké úgy érezné, hogy a gyerek akadályozza, hogy nem kellett volna... És ennél rosszabb nincs is.
Persze az ellenkezője sem kizárt, de ez nem derül ki, amíg nincs meg a gyerek, és akkor már lehet késő...
Te nem verted át a férjedet, előre megmondtad, hogy nem akarsz gyereket, ez így elég tisztának tűnik. Undorító dolog tőle, hogy mit nyaggat téged.
Éppen ezért tettem fel a kérdést. Hogy érezte e már valaki hogy nem tud elég jó anya lenni, aztán mégis ment.
Nem vagyok hisztérika, de a bezártságot, a folytonos gyerekkel való létet, a hisztiket nem tudom hogyan kezelném. Nem akarok kiabáló anya lenni, akinek semmire nincs ideje, magára a legkevésbé emiatt folyton ideg, állandó rohanás az élet.
válasza:Azt azért nem hinném, hogy ütném vagy ilyeneket mondanék. Egyszerűen attól félek, hogy nem lennék boldog, ha nem tudnék azon a nyugalmi szinten élni ahogy most. A gyerekkorom nem volt felhőtlen. Nem vertek, nem bántottak gyakorlatilag szóban sem, de folyton sietni kellett, a reggelek pocsékok voltak, ha nem értettem valamit tanuláskor akkor egy idő után felkapták a vizet stb. Ilyen kis "apróságok" amiket nem tudtam kezelni gyerekként. És a mai napig kihat az életemre. Ha valami nem megy, akkor kétségbeesek. Márpedig a gyereknevelésbe van kihívás bőven.
A férjem azért nem érti az indokaimat, mert vele nem szoktunk veszekedni, természetesen jó embernek lát, ezért feltételezi, hogy jó anya is lennék. De én ebben korántsem vagyok annyira biztos. Főleg úgy hogy az édesanyja magasra tette a lécet, ezért neki sem akarok csalódást okozni.
A korom miatt még most 1-2 évig nem aggódok. A férjem is ezért sürgetne most gondolom.
válasza:Figyelj, nyilvánvaló, hogy csak a kifogást keresed, miért ne szülj. kapazskodsz minden egyes gondolatba, ami a te véleményedet igazolja. Úgyis tudod már, hogy hogy döntöttél.
Tessék akkor itt van, amit hallani akarsz: nem, ne szülj, nem neked való.
Nem ezt akarom hallani. Csak azt, hogy van e ebből kiút, mi a megoldás? Nem akarom, hogy a férjem pár év múlva azzal állna elő, hogy miattam nincs gyereke, és boldogtalan.
Nekem valóban így a legkényelmesebb, legjobb. De valakinek le kell mondania valamiről mindenféleképpen. Ha ő mond le, max a mi kapcsolatunk sínyli meg, kettőnk boldogsága. Ha én akkor ott a gyerek, akit nem akarok beáldozni.
válasza:Tuti hogy megváltoztatna, ez garantált. Teljesen átváltozik az ember értékrendje, ráadásul egy nőnél még a hormonok is besegítenek.
Viszont semmiképpen ne vállalj gyereket külső nyomásra!
Ne más döntsön a te tested, és egy új élet (a gyerek) sorsa felett.
Szerencsére olyan helyen élünk, ahol a nő is hozhat döntéseket, és rendelkezhet a saját teste felett.
Ne szülj azért, mert a társadalom elvárja, vagy mert a párod nyomást helyez rád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!